Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 11. szám - Dr. Juhász Béla: Nemzetünk életének változásai és az iskola
410 Dr. Juhász Béla: Nemzetünk életének változásai és az iskola. nünk, mik a feladataink. A leghálásabb, de egyszersmind nehezen bizonyítható arról beszélni : mit jelentettek ez események tanulóifjúságunk életére, lelkűkre miféle alakító hatással voltak vagy lehettek, s ez a jobbára kedvező hatás még hogyan fokozható. Röviden szólva : a legtermészetesebb a kérdést nevelési nézőpontból vizsgálni. Előre kell bocsátanom, hogy amit feladatoknak, tennivalóknak jelölök, ezek megoldása már folyik is a tanári testület gondozásában ; és még azt is. hogy a mi iskolánk felső négy osztálya határozott életpályára előkészítő szakközépiskola : tanítóképzőintézet, ezt nem szabad figyelmen kívül hagynunk. Kétségtelen, hogy a történelmünket formáló nagy esemény olyan irányú érdeklődést teremtett, és ennek következtében olyan lelki tartalomhoz jutottak növendékeink, amely a testület tagjainak nevelői munkáját szükségképpen teljesebbé tette, kiegészítésre késztette ; feladatok felvetődésével pedig az oktató munkát új és sokrétű, fontos kérdések elé állította. Előbb a külső történésekről szólok. II. A bécsi döntés utáni napon déli 12 órakor az intézet ifjúsága katonai menetben kivonult a Hősök-emlékművéhez, ahol a nagy öröm első lázában meleg, bensőséges negyedórás megemlékezés keretében az intézet igazgatója eszméltette a tanulókat a korszakos esemény nagy jelentőségére, értékére. A hivatalosan rendelt ünnepségen e jelentés előterjesztője szólott az ifjúsághoz. Az alkalmi beszéd elsősorban azt szolgálta, hogy tudatosítsa a fordulat történeti, lelki, földrajzi következményeit. Utalt arra, hogy kinek mi a feladata és hivatása a nemzet életének döntő napjaiban (nemzetnevelés), feltárta a nemzet változott helyzetét (nemzeti nevelés), és hangsúlyozta, hogy a nemzet ellensége az, aki megbontja a nemzeti közösség sorait, aki viszályt kelt a kialakuló szellemi egység ellen (nemzetté nevelés). A tájékoztatás a növendékek kedvező magatartását célozta.2 A tanítóképzőben fejlettebb az ifjúság, bizonyos fokú történeti érzékre is számíthat tehát az ifjúság egyeteménél az, aki hozzájuk szól, s aki szeret történeti tudatosságot építeni a gondjaira bízottak lelkében. Ez a fejledező történeti érzék — a tanítási órákon sokáig tapasztalni kellett — a figyelmet kitartóan a felszabadult Délfelvidék elmúlt húsz évének története felé fordította. A történelem tanárának bőséges alkalma nyílt e történelemből a magyarság sok jó és szép tulajdonságát megismertetni, azt megláttatni: hogyan kell szívósan küzdeni magyar mivoltunkért idegen elnyomással szemben, hogyan kell türelemmel elviselni a reánk mért szenvedéseket, Istenben bízva és a nemzetért sokat dolgozva. A tanítói hivatás óráinak vezetői rámutathattak arra a ritka erkölcsi tulajdonságunkra : hogyan kell messze célért munkálkodni önzetlenül, osztálykülönbség nélkül testvérként becsülni egymást. Ez órákon való beszélgetéseken rá-2 L. erre vonatkozólag Dr. Imre Sándor: Népiskolai neveléstan című munkája megfelelő helyeit.
