Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 11. szám - Nagy Miklós: Javaslatok az egyházkerületi közgyűlés előtt
401 Nagy Miklós: Javaslatok az egyházkerületi közgyűlés előtt. továbbképző tanfolyamokon nyújtsuk azt a lelki táplálékot a mi tanárainknak, amit a budapesti nyári tanfolyamokon soha meg nem kaphat, s amire a tanárságnak az egyetemes egyház érdekében is szüksége volna. Ezt a javaslatot is a gyakorlati életben, a valóságban tapasztalható anomáliák keltették életre. Abban nem lehet nézeteltérés közöttünk, hogy a református iskolákra mind nemzeti, mind egyházi szempontból föltétlenül szükség van. És pedig csak jó református iskolákra van szükség! Az sem kétséges, hogy az iskola jósága a benne tanító erők jóságától függ. De vájjon hogyan lenne képes a református tanár a rábízott feladatok megoldására, ha soha senki sehol neki meg nem mondta, hogy mit vár tőle az egyház, s hogy milyen módon és eszközökkel lehet a kitűzött célokat megvalósítani? Ha őszinték merünk lenni, erről tanúskodhatunk mindnyájan, akik már régebben kerültünk református katedrára. Tanúskodnak azonban a mai tanárjelöltek maguk is, amikor bizalmas beszélgetésekben vallomást tesznek arról, hogy mennyire szeretnének ilyen irányú nevelésben részesülni, s hogy milyen kínos meghökkenéssel állnak megoldásra váró feladatok előtt abban a tudatban, hogy nincsenek kellőképpen felkészülve és előkészítve. Ezen a téren azután már igazán hiába várunk mástól segítséget! Ezt a református egyháznak magának kell megoldania. S ha egy szerzetesrend tud magának külön tanárképzést szervezni és fenntartani, akkor az egyetemes református egyháznak is képesnek kell erre lennie. Hiszen ez életkérdés, ha nem is egészen az egyház, de az iskolák számára föltétlenül. A debreceni református tanárképzőintézet vezetősége tapasztalatok alapján bizonyára nagyon jó tervezetet tudna készíteni a tanárképzés helyes megoldására vonatkozólag. Csak azt ne mondjuk, hogy erre nincs pénz! Egy kis áldozatkészséggel kevés pénzből is sok szép dolgot lehet megvalósítani. Elődeink jó példákat mutattak erre, vájjon mi méltatlanok akarunk lenni elődeinkhez? Gondolom, hogy a helyes tanárképzéshez a mainál erőteljesebben kellene bevonni a gyakorlati középiskolai tanárságot. S abban is bizonyos vagyok, hogy Debrecenben és a közeli szomszédságban fekvő gimnáziumokban (Böszörmény, Nánás) elég sok középiskolai tanárt lehetne találni, aki alkalmas lenne a református tanárképzés hiányainak pótlására. Kevés költséggel, néhány fillér útiköltségmegtérítéssel. Hiszen ha sokkal messzibbről is bejárnak lektorok egyetemi székhelyekre hetenként vagy kéthetenként előadások tartására, akkor bizonyára bármelyik református tanár is megtenné egyháza érdekében, hogy hetenként vagy kéthetenként útiköltségmegtérítés ellenében erejéhez mérten előmozdítaná a református tanárképzés ügyét. Nehezebb kérdés a református gyakorló középiskola ügye. Főképpen azért, mert ezt már az állam megcsinálta Debrecenben. Pedig azt is nekünk kellett volna megcsinálnunk! Mert ha Debrecenben elegendő tanítvány akad két állami és egy katholikus középiskola
