Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Megjegyzések
370 Megjegyzések A rossz tanár, a hanyag tanár akkor sem fog jó munkát végezni, ha előre tudja, hetekkel előre, hogy látogatója lesz ; s bejelentés esetén az iskolalátogató nem teszi ki magát annak, hogy olyan napon fárad, mikor valami helyi oknál fogva az iskolában nincs tanítás. A látogató tapintata meg azt is diktálja, hogy ne félév legvégén, közvetlenül az osztályozás körül, vagy nagy szünidő, karácsony, húsvét, előtt vagy éppen rögtön utána következő első napon jelenjék meg. Nagyon bölcs direktorom a kolozsvári református gimnázium igazgatója, néhai Török István, jól mondotta, hogy minden év végén nagy temetést rendez az ifjú : eltemeti az évközben tanultakat. Miért legyen ott a szünet utáni kétes értékű élesztési kísérletnél valaki, aki eredményt akar látni, s ha eredménytelenséget tapasztal, azt így nem róhatja fel az illető tanárnak. Felvilágosítást egyes belső ügyekbe bepillantást mégis csak az adhat leginkább, aki az iskolában benne él: tehát az igazgató ; sok munkától, sőt -— mivel nem csalhatatlan •— tévedéstől is megkíméli magát a látogató, ha ilyen célra az igazgató közreműködését veszi igénybe. Amint bizalom kell a tanár és tanuló, igazgató és tanár között, úgy nem nélkülözheti ezt a tanulmányi felügyelet sem. így nem lesz látszólag sem szükséges rossz a tanulmányi felügyelet, s azok is szívesen fogják látni, kik hivatkozva középiskolai tanulóéveikre megállapítják, hogy annak idején nyolc év alatt sem láttak annyi ellenőrzést, mint most egy hónap alatt. Talán a becsületes tanárba vetett bizalom hiánya szülte ez intézményt ? Pedig hivatali esküjéhez híven mégis csak sokkal több tanár dolgozik, mint amennyi hanyag él a tanárság soraiban. Ám irtsuk az ilyeneket, fegyelmi úton is járjunk el ellenük ; de vigyázzunk, hogy a tanárság zöme ne lásson kellemetlen robotot iskolai nevelő munkájában azért, mert nem tud jó lelkiismerete szerint nyugodtan dolgozni. A tantervi újítások mellett nem kis mértékben zavarják az iskola nyugodt munkáját a tanár lelkében fellépő rossz érzések. Anyagi nehézségei mellé ne tegyünk — mert nincs rá szükség! — ilyen lelki kölöncöt is a tanárra, akkor hagyományaikhoz híven megállanak iskoláink, s nem lesznek egyházainknak szégyenére, s a nagy állami iskolaszervezetnek is értékes tagjai maradnak. Budapest. _ Dr. Bánkúti Dezső. Mai Magyarságunk Életrajza — tanfolyam Székesfehérvárott. Dr. Balassa Brúnó, a székesfehérvári tankerület főigazgatója—az elmúlt évben megrendezett csodálatos tanügyi kiállítás után — ezidén ,,Mai Magyarságunk Életrajza“ címen tanfolyamot szervezett meg, kerületének pedagógusai számára. A fényesen sikerült tanfolyam minden egyes előadása nagy élményt jelentett a 650 résztvevő hallgatónak. Az előadások tárgyának éles pedagógiai elgondoláson való megválasztása szorosan illeszkedett a tanfolyam célkitűzéseihez : megismertetni a kerület pedagógusait az igazi magyar életformával és a jövő célkitűzésekkel, hogy azoknak meggyökereztetése a komoly tudás és kellő felkészültség fegyverével történhessék meg. Az előadó tudósok, élükön gróf Teleki Pál miniszterelnökkel és Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, mindnyájan, a ,,mai magyar élet“ legnagyobb és legalaposabb ismerői voltak. A hálás hallgatóság zúgó tapsviharral köszönt meg minden egyes előadást, mély hálával ünnepelte általános tiszteletben és szeretetben álló főigazgatóját: Balassa Brúnót. Őszintén megváltjuk, hogy a tanfolyam nagy hiányt pótolt. Az ott elhangzottak ismerete kívánatos volna minden magyar pedagógus részére, mert e nélkül magyarságunk magasabb hivatása tudatának felébresztése és ébrentartása aligha sikerül. Miről is szólották ezen előadások? A miniszterelnök megnyitó előadásából hallottuk, hogy a magyarság céltudatosan jött a Duna-medencébe, mert az ázsiai növényzet és klíma a Dunáig terjed. Itt az új hazában azonban átvette a nyugati kultúrát, azt átalakította és magyarrá tette. így jött létre a magyar lelkiség. Ez a magyar lelkiség biztosította ezer éven fennmaradásunkat. Azonban e lelkiséget a magyar társadalom minden rétegébe bele kell gyökereztetni, mert — hogy a nagy tudós előadó szavaival éljek — „a haza fogalma nem csupán eszmei fogalom, oly tér az, amelynek tartalma van, oly talaj az, amelyben életforma gyökerezik“.
