Protestáns Tanügyi Szemle, 1939

1939 / 9. szám - Dr. Kemény Gábor: Apáczai és a Magyar Encyclopédia

338-Or. Kemény Gábor: Apáczai és a Magyar Encyclopedia

Ennek kell megelőznie az idegen nyelvek tanítását is, s „anyanyelven lehet megéleszteni a mathematikai csudálatos szép dolgokat“ ; aki a fizikát s annak princípiumait tanítja, azt csak az anyanyelv használata teszi képessé arra, hogy „nevezet szerint való dolgokra ottanleszálljon, ottan hasznokat a világi életre megmutogatván“.

Honnan a világos célkitűzések, a logikus módszernek, a lépésről-lépésre való haladásnak a tanulók bizonytalanságához vagy kételyeihez való leszállásnak ez a fanatikus követelése? Ezt megmagyarázza világosságot kereső elméje, mellyel a sok ismert filozófus közül nem véletlenül a Descartes irányzatát, mint elméletet, úgyszólván szórul-szóra átvette, de viszont erre a magyar mentalitásnak legjobban megfelelő teóriára tudatosan építette fel a lassan kibontakozó magyar kultúra alapvető terveit. Elgondolásában a tudománynak alapja az, hogy „eleve való ítéletekkel“ félre ne fordíttassunk az igazság felismerésétől, „mellyektől (t. i. az eleve való ítéletektől) meg nem szabadulhatunk semmiképen, hanem ha egyszer életünkben minden tudománybeli dolgokról igyekezzünk kételkedni, valamelyeknek bizonytalanságok felől csak kevéssé gyanakodhatunk is.“

Ugyanilyen módszeres, logikus elgondolás jellemzi Tanács c. dialógusát. Az ifjú, akit „felbudult és háború elméjének gondolkodási“ ingerelnek, aki csepp hasznát nem látja „ennyi ideig iskolában tekergésének“ — tanácsot kér Fortiustól, mi tevő legyen? Fortius lelkesen tudatosan tanácsot ad az ifjúnak az előkészületre, a tanulási módra, a tudományok megválasztására, fokozatosan felkelti benne a becsvágyat „a nagy hegynek oly részében állani, ahová senki a maga erejéből nem hághatott“. Kerülje a középszerűséget, mert csak „elvetett elme“ kíván középszerű lenni ; kerülje a henyélést, inkább háljon száraz deszkán vagy kemény kövön, mint lágy párnán. Olyan ételeket egyék, melyek nem kedvesek az ínynek. Inkább álljon, mint üljön, inkább fusson, mint menjen. A fáradságtól ne ijedjen meg. „Az tudomány gyökere keserű, gyümölcse penig gyönyörűséges.“ A lelkes párbeszéd egész gondolatmenetét nem akarjuk vázolni, csak a jellemzőbb gondolatait jegyezzük meg : nem kell sokat olvasni, hanem soká ; némelyek örömestebb tanítanak tudatlanokat, mint tudósokat, duggatván erősen az micskét tudnak, félvén attól, hogy ha másokat mindenre megtanítanának, magoknak végtére semmi sem maradna ; soha ne hidd, hogy annál többet tudj, mint azt, mit már megírtál; az elhivatott ember puritán meggyőződése cseng ki e szavaidról : „Legyen kőtáblád vagy jegyzőkönyved, melyet éjjel-nappal veled hordozz, melyre ha mi olyan dolog eszedbe jut éjtszaka, jegyezd le, és reggel álmodból felkelvén, írd jobban le, továbbá ha vendégségbe hivattatol és eszedbe vészed, hogy gezemice, tere tara és fajra faj beszédeket kell hallgatnod, el ne menj ; jobb volna egy tagodtól megválnod, mint két óráig haszontalan beszédeket hallgatnod ; ha valaki meglátogat, ki semmi tudománybeli dolgokról nem beszél, hadd ott s fuss mindjárást a tanulásra. Jobb hogy csudálkozzék