Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 9. szám - Dr. Kemény Gábor: Apáczai és a Magyar Encyclopédia
Dr. Kemény Gábor: Apáczai és a Magyar Encyclopédia 331 szíti ki, hogy ezzel megvesse alapját a lelkében már kitervelt munkának, a magyar anyanyelven írt „Encyclopaediá“-nak. „Mert valamint az kétségtelenül igaz, hogy az oly szerencsétlen nép, mely a tudományokhoz csak idegen nyelven jut, vagy későn vagy sohasem emelkedik a tudomány tökéletességére, úgy ellenben bizonyos az is, hogy sokkal könnyebb azoknak tudósokká lenni, akik a tudományoknak megtanulása végett idegen nyelvnek tanulgatására nem szorulnak.“ Ebben a megállapításban már egész életre való elszánás rejlik. Tudósokat nevelni, tehát átfogó ismereteket adni, de anyanyelven tanulni, mert csak így lehet valaki tudóssá. Az univerzális tudásra kézikönyvet adni— ebben harminchárom évvel előzte meg Apáczai Fontenelle-t, a francia encyklopédistát, ki 1686-ban adta ki Enlretiens sur la pluralité des mondes c. művét, s az anyanyelv szerepének kiemelésével egyik előfutára volt a nemzetiségi kérdésnek, mely a napóleoni háborúk után lépett fel az elmaradt és elnyomott népek tudatában, hogy erőre kapva nemzetiségi egyéniségüket és életüket kifejlessze. Apáczairól elmondhatjuk, hogy a magyar kultúráért harcoló reformgondolataival századokkal előzte meg korát, s ez érdeme is, tragédiája is. A bárczasági kis székely fiút már a gyulafehérvári Kollégiumban lendülésre feszítik szárnyai, külföldi stúdiuma alatt európaivá szélesül látóköre, s ugyanakkor megéled benne az elhatározás : európaivá tenni az elmaradt magyarságot. Ez a kiolthatatlan vágy irányítja munkáját, indítja őt harcra és erősíti őt a meghasonlás nehéz napjaiban. Átlátszó lelkű, puritán ember Apáczai, nem tartozik az úgynevezett „született forradalmárok“ közé, de a korában szokatlanul finom kulturális és szociális érzéke az igazság védelmében hőssé tudja őt avatni. Ez a lelkiség teszi meleggé, ötletessé, sok helyen lendületessé alapjában nehéz stílusú munkáit. Nem könnyű végigolvasni őket, de aki belemélyedt, nem szívesen fogja abbahagyni, mert nem könnyű megválni a jó embertől, a szerető lelkű pedagógustól és a korszellem nagy megértőjétől. Apáczai pedagógus volt a szó nevelői, szociológusi és kultúrpolitikusi értelmében, és mint tudós egyáltalában nem volt originális. Annál eredetibb volt, mint pedagógus, akit nem zavart meg univerzális tudása, aki a jól ismert tudományos és szellemi irányzatok között otthonosan mozgott, és mindig mély intuícióval megérezte, milyen szellemi irányzatok lendítenek a jövő lehetőségei felé. Bízvást elmondhatjuk, hogy ő volt az első modern magyar pedagógus. Nem véletlenül ihleti őt meg Descartes szelleme, s még jobban érezzük munkáin a sorsközösségnél fogva is hasonló Ramus hatását. Még akkor is érdekel, amit Apáczai ír, ha mások már megírták, mert magyar vonatkozásban újszerűén hat. De még jobban érdekel a szándék, mellyel írta, a módszer, ahogyan tanított, a cél, melyet kitűzött, az előzmények, melyeket készen talált s a feltétlen készség, mellyel meggyőződésének következéseit a végsőkig levonta. Munkái néha nehézkesen gördülő, de mindig őszinte, lélekmutató írások, melyek — Bethlen Miklós : Önéletírásának rávonatkozó részí*
