Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 8. szám - Csanády Sándor: Hajszálcsövesség az irodalomban
314 Csanddy Sándor: Hajszálcsövesség az irodalomban. és vérével is kész azt megpecsételni; és akinek szívében nagyobb a szeretet, mint a „szent harag“ ; nagyobb a hűség, mint a türelmetlen elégedetlenség; nagyobb a fájdalom, mint a prófétálkodásban való Őröm. Már pedig ennek az irodalmi irányzatnak sem vágyai, sem céljai, sem ültetgetői nincsenek kapcsolatban sem a magyar nemzet ezeréves múltjával, sem pedig a legmélyebbről feltörő sorsérzéseivel. Annál döbbenetesebb tehát a liberális irodalomnak nemzetet kioktató, nemzetet mentő szerepében való tetszelgése és vitathatatlanná minősített jogcíme. A címke hazai, de az áru külföldről érkezett. A forradalmi szociálizmusnak és a politikai radikálizmusnak készülődését, nemzetközi kisugárzását továbbrezdítő liberális irodalom programmszerűen elutasító magatartást tanúsít a múlttal és minden hagyománnyal szemben. Ennek a liberális irodalomnak tartalmi és formai újításai előtt Osváték és Ignotusék sarkig tárják a kapukat, és az időszerű magyar problémákat nem a magyar lélek prizmáján keresztül vizsgálják, hanem az újítás intellektuális vágyától űzetve, és egész arcukkal a világnézeti liberálizmus felé fordulva. Ebben a liberális irodalomban ma már világosan felismerhető ama nagy rendezőnek a keze. A szabadkőműves kéz. A népek történetében vannak őrizet nélkül hagyott pillanatok. Vagy a fáradtság, vagy a reménytelenség, vagy a gyermekes gondtalanság, vagy az elbizakodott gondatlanság évei ezek. Ilyen alkalmat használt fel az európaiság köntösében megérkezett, irodalmi renaissance-ot ígérő, az elavult formák helyett friss művészi tökélyt hirdető, külső és belső reformokat sugalmazó liberális irodalom ; az a liberális irodalom, amely magának igényelte és követelte az egész magyar szellemi és művészi élet átformálását, és a vele való rendelkezés tulajdonjogát, de annyi fáradtságot sem vett, hogy az integer magyar lélekkel jóindulatúan kezet fogjon. A j ószimatú tőke hamar észrevette az új helyzetet és lehetőségeket. Azonnal odahúzódott üzletfélnek. Hatalmas robajjal dolgoztak a nyomdagépek, indították útnak a betűk milliárdjait, az újképletű irodalom bacillushordozóit. Szédületes iramban szaporodtak az újságok és folyóiratok, könyvek és füzetek. A tőke azonban nemcsak a betűket, könyveket öntötte a piacra, hanem a reklám művészetével az írókat és költőket is megannyi vátesszé magasztosította, akiknek könyvét olvasni, fogyasztani egy új honfoglalás, a még mindig ázsiai magyarságnak Európába való igazi megérkezése. Most ném feladatunk, hogy a liberális irodalom dömpingtermését a művészi tökély szempontjából vizsgáljuk. Több itt a nemzetközi vásári portéka, kevesebb a magyar lélek mélységeiből és sajátságaiból fogant eredetiség. Fanyar ez a termés, ha egy-két piros alma akad is az ágakon. Mérhetetlenül nagy árat fizetett ezért az ezeréves magyarság. Világosan tudjuk, hogy a művészet nagy és szent dolog. Világos
