Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 7. szám - Bartók J. Miklós: Individuálizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából
308 nincsenek eszményei? Hogy szokjék le a magyar az idegenbe való bámészkodásról, s szent elfogultsággal legyen előtte érték minden, ami magyar? És az egyének nevelésénél elhatároztuk-e, hogy minden egyes magyarból az egyetemes és örök magyarság szobrát mintázzuk meg? Hogy álmunk ez a magyar egyetemesség, s minden egyes nevelői ténykedésünkkel ezt hozzuk közelebb? Hogy a pedagógiai naturálizmus vétkes önzését és individualizmusát nem tartjuk méltónak arra, hogy az egyénekbe belecsepegtessük, mert ezzel belecsepegtettük a nemzet egyetemébe? Hogy az eszközeink csakis olyanok lehetnek, amilyeneket választanunk kellene, ha ezt az egyetemes magyarságot adnák a kezünkbe? Ha nem döntöttünk volna, akkor döntsünk, mert élet és halál kérdése az állásfoglalás. A foltozgatás és csűrés-csavarás nyugodtabb koroknak való, ma az idő kétszeresen rohan, s legszebb gondolataink közben érhet a vég. Le kell vonnunk a konzekvenciákat a nevelés számára, hiszen a nevelők keze alatt épül a jövő, ma pedig a jövő nem a századok reménye, hanem a holnap valósága. Fejtegetésünkben a szempont nem a részletekre, hanem az egészre irányult, mert így nagyobbak a gondolatok lehetőségei. A nevelésnek az egyén és összesség nagy kérdéseiben való illetékességét úgy igyekeztünk bebizonyítani, hogy a legátfogóbb kérdésekbe helyeztük bele, s ezáltal volt benne a végső következtetésekben is. De legyen benne minden nevelői lépésünkben is, mert nem nevelői az olyan tett, amely nem szolgája a célnak. Nincs pedagógia az egyetemesség emez igénye nélkül, mint ahogy nem nélkülözheti egy nemzet élete sem azt az egyetemességet, amelyet egyedül a nevelés adhat meg neki. Debrecen sz. kir. város és a Tiszántúli református egyházkerület könyvnyomda-vállalata. 1939—‘1502» Bartók J. Miklós. Bariók ]■ Miklós: Individualizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából.
