Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 7. szám - Bartók J. Miklós: Individuálizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából
306 Bartók /• Miklós: Individualizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából. vagypedig gyengék és dekadensek, akiktől el kell zárnunk az érvényesülés útját, különben a közösséget is korccsá és gyengévé teszik. Ha ez a helyzet, akkor mindenek felett az egyetemesség legyen a legfőbb hitvallás, s bele kell ágyaznunk neveltjeinket valamely kollektivumba, hogy minél titánibb méreteket öltsön az az univerzália, melynek kohójában előbb össze kell olvadni, hogy nevükre méltó egyének nőjenek belőle. 2. Minden nevelőnek meg kell éreznie, hogy az a közösség, amelyet létre kell hoznia, közeli vagy távoli univerzália legyen-e. Tudnia kell, hogy az a közösség, amelyet izmosít, mint faj vagy mint nemzet, mint egyház vagy mint emberiség van-e hivatva minél gazdagabb termést hozni. A középkor az egyházban izmosodott, Hellász a harcban s a filozófiában, Róma a törvényekben, s az Újkor a civilizációban. Mátyás országa a renaissance állameszméjében, az új Olaszország a homo sapiens gondolatában, Németország a fajban, a nyugati országok a demokráciában nőttek olyanokká, mint amilyenekké nem tudni, ők-e vagy a történelem, de valami formálta őket. Látnia kell minden nevelőnek valami platoni ideát, mely az építendő jövőnek ősképe és paradeigmája, e nélkül nem tudja, hogy a felhők diadalútjára vagy juhakolba terelje-e azt, aki a gondjára van bízva, 3. Keletkeznek sokszor termő és terméketlen emberközösségek. A spanyol inkvizícióból nem nőtt egyéniség, s az orosz bolsevizmus, bármennyire is álma az egység, nem nevel embernagySágokat, nem elég tehát az, hogy valami közösség kell, hogy humusz legyen az igazi emberek számára. A nevelőnek éreznie kell, hogy az élet parancsa-e a születendő egység, vagypedig temető, amelynél jobb, ha az éretlen gyümölcs férgesen hull le az avarba, elátkozva a fát, amely életre hozta. Nem mindegy, hogy Kossuth vagy Bach Sándor szelleme álmodik-e meg jövendő közösségeket, pedig mindkettő univerzália, közéjük téve az élet és halál csekély különbségeit. 4. Vannak továbbá közösségek, melyeket szolgálattal vagy parancsolással tölthetünk meg. Vannak olyanok, melyeket az alázatosság szül s vannak, melyeket az uralkodás. Az elszakított részek magyarságát a fölény tartja össze, az épülő Nagy-Magyarországot az engedelmesség. A nevelőnek tudnia kell, hogy mi a kialakítandó egység célja s előfeltétele, hogy ne neveljen lázadót ott, ahol az ő életéből lesz a közösség élete, és meghunyászkodót ott, ahol az ő hajlíthatatlanságából dereng fel a többiek hite. Tévedés a dolgot úgy felfogni, hogy a közösség az egyén negatívuma, ahol az egyén szükségképpen nulla, sőt ellenkezőleg a közösség az a föld, amelyet azért öntöznek az egyének ezrei vérrel és könnyel, hogy ők szülessenek újra belőle. A nevelő számára nincsen kaptafa, egyszer porig kell sújtania az egyént, máskor felemelnie. Mikor semmisítem meg az egyént, hogy feláldozásával egy nagy konglomerátumban egyesüljön minden nemzeti erő, és mikor nevelem olyanná, hogy emberi büszkesége a nemzet büszkesége legyen, mindennek megérzése egyedül nevelői elhivatottságomtól függ.
