Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 7. szám - Bartók J. Miklós: Individuálizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából
280 Bai lók J. Miklós: Individual izmus és uniüerzálizmus a ne ódé* szempontjából. Individuálizmus és univerzálizmus a nevelés szempontjából. Vérbeli gondolkodó azért szánja rá magát nehezen eredményeinek összegezésére s még inkább megírására, mert mondanivalóját nem győzi eléggé messze kezdeni. Bárhol fog bele fejtegetésébe, mindig az az érzése, hogy a közepén kezdte, s hiányoznak gondolatainak előzményei. Ez a vágyakozás a gyökerek, az ősibbnél is ősibb praesumptiók után nem más, mint a logikai kezdet, az eredet meg nem alkuvó firtatása minden létező előtt, mintha az ember magában hordozná a Teremtés emlékeit, átölelve a világban mindazt, ami kezdetben csupán ige és eszme volt. Az igazi gondolkodó mindenek előtt a világ múlandóságát érzi, ezért szakadatlanul a kezdet felé tart, ahonnan minden létezés megindult, s ezzel keresi gondolatainak, lépéseinek ősi rokonságát. Az eszmék logikai, erkölcsi és ideológiai előfeltételeinek legelejére való örökös visszatekintés adja meg gondolatainak elvi helyességét, melyet soha fel nem ad, de érte mindent elszenved, még a gyakorlat múló kudarcait is. Ezért az ilyen eszméit kitünteti minden más eszme között, ezekre építi rendszerét és egész életét ; ösztöne, mely az alapok alapjainak' kutatására indítja, lenézi a jöttment jelszavakat, mint amelyek nem képesek ősöket felmutatni, s a máról-holnapra való keletkezés hangos demagógiájával feledtetik a gyökérnélküliség enyhe szégyenét. Ez az ösztön elrejti önmagában is az ad hoc ötleteket az ősz pátriárka „várj, mig megnősz“ kézlegyintésével, nem engedve a felnőttek közé az éretlen gyermeket. Ez. a szigorú rostálás elv és ötlet között a legsúlyosabb gond mindazok számára, akiknek a gondolat tisztasága lelkiismereti ügyükké vált. S ha ezek a gondolkodók egyben elveik hirdetésére is merészkednek, n szó tisztaságát és hitelét is szentnek kell tartaniok. Ezért az igazi gondolkodó egész élete folytonos töprengés, nem a miatt, hogy utai hova vezetnek, és hogy hol fog kikötni, hanem a miatt, hogy honnan indult el. A gondolatnak sehol vége nincsen, a világ hamarabb dől össze, mintsem a gondolat a végére érne, de van mindennek kezdete, arché-ja, s aki ezt megtalálta, útjai megvilágosodnak, s keresés közben többé el nem téved. A gondolkodó ember mindig messziről és mindig régóta jön, sohasem valamerre tart, hanem mindig valahonnan jön. Gondolkodni annyi, mint ősidők óta jönni, érezni és tudni, hogy valahol gyökerezem, s nem máróli
