Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Megjegyzések
270 Megjegyzések. ítéleteket újra átvizsgáltassa az illető kartársakkal és egységesítse. így lehet a tanári egyéniségnek az osztályzás szempontjából nem kívánatos elemeit az ítélethozatalnál, a bizonyítványadásnál, kiküszöbölni. De, ha a felsorolt szempontok szerint adott osztályzatok elősegítik a nevelés munkáját, akkor viszont nem mozdítja elő a nevelés ügyét az a tanár, aki meg nem érdemelt osztályzatot ad a tanulónak. Mert, ha rosszabb az osztályzat annál, amelyet a tanuló állandó szorgalmával és tudásával megérdemelt, akkor elveszti bizalmát az őt méltánytalanul lefokozó tanárral szemben, és ez csorbítja a tanulónak a felnőtt ember igazságosságába vetett hitét. Ha pedig a megérdemelt osztályzatnál jobbat kap, úgynevezett kegyelmi osztályzatot, akkor is hibát követ el az illető tanár, mert a tanulót a meg nem érdemelt jobb érdemjegy nem fogja nagyobb erőkifejtésre indítani, a tanuló felismeri önmagát, és azt hiszi, hogy az ilyen kegyelmi osztályzat elnyeréséhez elegendő az a munka, amelyet ő eddig is elvégzett. Különösen nem nevelő a kegyelmi osztályzat akkor, ha a bukásra álló tanuló elégségest kap, talán a többi tantárgyban elért eredményre való tekintetből, vagy más okból. (Statisztika !) Még megbocsátható a tanári jóindulat akkor, ha pl. a reális tárgyak iránt érzéketlen, de különben szorgalmas, és más tekintetben jeles tanuló elégséges helyett jót kap a matézisből, hogy esetleg tandíj- vagy ösztöndíjkedvezményét el ne veszítse. Az ilyen kivételes osztályzást azonban csak egyszer gyakoroljuk, és akkor is mondjuk meg négyszemközt az illető tanulónak a megkegyelmezés okát. Az új állami, középiskolai rendtartás a nevelés szolgálatába állítja a rendszeretet osztályozását és a magaviseletnek is újabb szempontok szerint történő elbírálását. Ennek az osztályzásnak is csak úgy lehet nevelő hatása, ha tényeken alapul, ha az egész tanári kar megfigyelései, tapasztalatai alapján adjuk az osztályzatokat. Jó szolgálatot fognak tenni ezeknek, a tanuló egyéniségére vonatkozó, adatoknak az egybegyűjtésére a személyi lapok és az osztályértekezletek. Mind a kettőt bizalommal fogadhatja a nevelő. Nyíregyháza. Zsolnai Vilmos. Yan-e jogosultsága az internátusi nevelésnek ? Korunk nevelésügyének egyik fontos tényezője az internátusokban folyó nevelés. Miért szeretik a szülők gyermekeiket internátusba adni? Milyen az internátusi diák élete? Milyennek kell lennie az internátusi nevelő-tanárnak? Ezekkel a kérdésekkel szeretnék röviden foglalkozni. Kétségtelen tény, hogy az állandóan szaporodó internátusok létrejöttének többféle oka van. Ilyen okok lehetnek az iskola, vagy város részéről : nincs az illető városban elegendő olyan magánház, ahol a szülők gyermekeiket kellő felügyelet, ellenőrzés s nevelő kezek között látnák ; ha van is esetleg, az a szülők számára megfizethetetlenül drága. Az iskolának tapasztalnia kell, hogy nagyon sok tanulója jár be messziről, vidékről, s ezáltal a tanulók sok mindentől elesnek, munkájukban akadályozva vannak. Az időveszteség, fáradság szempontjától eltekintve, pedagógiailag is rendkívül hátrányos a tanulóra nézve a vidékről való bejárás. Az iskola tehát arra törekszik, hogy tanulói munkaidejét növelje, növendékeit állandóan szem előtt tartsa, s megadja nekik különféle módon azokat a lehetőségeket, amelyek testi s szellemi fejlődésük biztosításához múlhatatlanul szükségesek. A szülők látva s megértve az iskola ezen törekvését, szívesen adják gyermekeiket olyan helyre, ahol azok biztos kézben vannak. Nagyon sok szülőt vezet ez a szempont, amidőn gyermekét internátusba adja. Mások előtt esetleg az a szempont lebeg, hogy gyermekeiknek egyes kiválóbb iskolákban átlagon felüli jobb nevelést biztosítsanak. Egyes szülők lehetővé akarják tenni gyermekeik számára a jó hegyvidéki levegő élvezését, azt szeretnék, hogy gyermekük minél több napfényt s levegőt kapjon, (nagyvárosi szülők !), továbbá nyelv, zene, sportok tanulását, amelyért a gyermek magántanítótól tanulva kétszeres, háromszoros
