Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Horváth Károly: Olvastassunk-e tanítványainkkal
Dr. Horváth Károly: Olvastassunk-e tanítványainkkal. 2fi6 legyen az éhezőknek. Vas a kalapács is, amely letöri a sziklákat, hogy utakat építsen, szobrot faragjon, gépet csináljon, és így betömje az éhező tömegek száját. Hivatkozzunk tehát necsak a kard, hanem az ekevas, a napi munka eddig névtelen hőseire is. Irodalmi és történelmi olvasmányainkban a harcok mellett a gazdasági vonatkozások, a természettel folytatott küzdelem, a munkás élet, a hétköznap mindezideig meglehetősen háttérbe szorult, pedig higyjiik el, hogy ezekben sok-sok nevelő erő rejlik. Igazolja ezt a világirodalom is. A klasszikus tanulmányok során Homérosz Iliászának XVIII. éneke, az Odisszea XXIV. éneke, Vergilius Gergiconának II. éneke, Hesiodos írásai, Xenophon munkái, a Biblia, azután a középkornak számos írása kiemeli a földnek, a földdel bajlódó egyszerű embereknek óriási nagy értékét. Minden nép vezetői egyúttal földművelők is, szántják, vetik az ifjúság termékeny lelkét, hogy kikeljen benne a jövendő magja és egészséges termést adjon. Nekünk is meg kell fogni az eke szarvát, nem elég, ha csak az iskolában végeztük el a munkát. A csengetéssel lezárták az órát, de nem fejeztük be a nevelés munkáját. A vallástan, a nyelvek tanárai mind megadják az útbaigazítást, mikor mit olvassanak diákjaink, hiszen elő is vannak írva e téren a kötelező ifjúsági olvasmányok a nemzeti nevelés és művelődés érdekében. Még a történelem is kap valamit a regények révén ; de teljesen árva a földrajz- és a természettudományok. Pedig ma látjuk, hogy a földrajz, a helyesen és jól tanított földrajz ugyancsak fontos nemzetnevelő tárgy. Tehát nem elég a földrajzóra, helyesebben, ha nincs más alkalom, hagyjunk el egy csomó adathalmazt és vigyünk lelket, ösztönzést tanításunkba úgy, hogy megtanítjuk őket helyesen és jól olvasni; kiválogatni, értékelni a munkát, lelkes közönséget nevelni, ahogy azt Nyugaton teszik. Nem a túltömött adathalmaz, a rengeteg lexikonszerű adat, nem a beemlézett rengeteg adattömeg nevel jó földrajzosokat, hanem a szeretet, a földrajzi gondolat, gondolkodás, az ember életének kutatása, kibogozása, az emberi lélek diadalmaskodása, ennek az észrevétetése. Ne a tanár, a nevelő kedvéért, olvassanak, tanuljanak, hanem a tárgyban rejlő szépségekért és eszmékért. Azt mondják az orvosok, hogy a testben annyi oxigén van, amennyit a tüdőn keresztül szív be. Egy nemzetben annyi az idealizmus, amennyit ifjúságán keresztül vesz fel. Az eszmények táplálják a nemzetet. Eszmény és ifjúság egymás számára vannak teremtve. Nem ifjúság az, amelynek nincsenek eszményei, és csak addig maradunk ifjak, amíg eszményeink vannak. Egy nemzetben annyi az önbizalom és remény, amennyit ifjúságában vesz fel, s annyi a célkitűzése, amennyit ifjan megálmodott. A nemzet testében az ifjúság az életerő, a piros vérsejtek tömege, azért csak azzal lehet felvenni azt a sok akarat- és szeretetkalóriát, amelyre a jövendő feladatainak megoldásánál szükség van, mondja egyik kiváló írónk. Mi a könyvben, folyóiratban igazában barátot, kísérőt akarunk