Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 6. szám - Dr. Boross István: Irodalomtanításunk margójára
Dr. Borosa István : Irodalomtanításunk margójára. 255 ház, Forsyte Saga, Krisztina királynő, VIII. Henrik magánélete, Kleopátra, Ave Caesar, Keresztes hadjárat, Bűn és bűnhödés, Nyomorultak, Szentivánéji álom, Borneo és Júlia, Millió, Iran king, The Country Doctor, Waleszka grófnő, Jókai-, Mikszáth- és Csathó-regények filmesített változatai, Sárga csikó, Két fogoly stb. A drámai hatás ezeknél majdnem semmi, dramatizált képszerűség, érzelmesség és érzelgősség tobzódása a dráma keretei között és helyett. A filmdráma elképzelését több súlyos dolog ellensúlyozza : a szerves irodalmi koncepció hiánya, a mesterségesen beléiktatott közvetítő szöveg kirívó ellentéte a regény líraiságának, az egyes képcsoportok különben sem az előadás sorrendjében jelennek meg, hanem a célszerűségi szempontok írják elő helyzetüket, végül pedig a harmadik dimenzió hiánya. .. * Tíz évvel ezelőtt erőteljesem kívántam az újabb irodalom bemutatása mellett az elcsatolt területek magyar irodalmának ismertetését is. Ez azóta — hála Istennek ! — megtörtént. Ha főbb vonásokban, ha vázlatosan is, de valami fogalmuk mégis van tanítványainknak ezekről. Hiányzik azonban az akkor általam kívántak közül az amerikai magyar irodalom főbb képviselőinek megemlítése, mint Kemény György, Tarnóczy Árpád, Szabó László, a hún trilógia teljes befejezője és Reményik József regényírói és esztétikus működésének vázlatos ismertetése. És ha le tudnók vetkezni nemzeti elfogultságunkat és célra alig vezető gyűlöletünket, micsoda eredményre vezethetne pl. az utódállamok irodalmának ismertetése. Nem tudom elhinni, hogy hazafiatlanságot követnék el akkor, ha a cseh, oláh és szerb irodalom fejlődésének egy-egy állomását alkalmilag dióhéjban ismertetnék. S ha pl. a szerb nyelvnek egy lektorátust beszerveznénk a már meglevő román mellett, valamint szlovák nyelv is helyet kapna ilyen módon egyetemeinken, nem tudom, a most megindult nagy kibékülési törekvésben nem követnék-e ők is ezt a kísérletezést saját egyetemeiken. így barátokat szerezve a magyar ügynek és irodalomnak, esetleg egy önkéntes revízió lehetőségének nem jobban használna ez a kezdeményezés, mint száz gyűlölködő kifakadás? Ha politikai téren elfogadható elv, hogy mindent barátságosan, tárgyalások által szerezni vissza, miért ne lehetne ismeretségből irodalmi barátság, ami politikai kibékülést is vonhatna maga után. Egyszer már megbotránkoztattam kartársaimat ilyenek feltárásával, hogy nem időszerű dven utópiával előállani, de az idő mintha az ilyen utópiáknak kedvezne ma... Mi az utódállamokkal gazdasági, kereskedelmi, kulturális és sport téren máris meglehetősen erős közösségben élünk, s a nélkül, hogy feladnék elveinket, békés úton, követve politikusaink nagy türelmű példáját, az egymásrautaltság melegségével baráti jobbot nyújtva nekik, ki tudja, nem többet használnánk-e a magyar ügynek még a
