Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - S. Szabó József: A Károli-biblia újabb átdolgozása
200 S. Szabó József: A Károli-biblia újabb átdolgozása. is, vagy csak egyes tájakon élnek még, de e miatt éppen a biblia általános olvasása és használata céljából nem volna helyes azoknak a bibliában megtartása. A tanár többször tapasztalhatja, hogy a biblia sajátszerű, szokatlan, ódon szavai és mondatai a tanulónál nem egyszer veszélyeztetik nemcsak a kellő áhítatos, hanem a megkívántaié komoly hangulatot is. Vannak azonban a bibliában egyes régi szavak, amelyeket kár lenne kihagyni és újakkal pótolni, mert rendkívül kifejezők, s éppen azért azok fenntartása, mondhatni felelevenítése és közhasználatba vétele nagyon kívánatos. Ilyen például, hogy csak egyet említsünk, a susárló szó, mely tartalmilag és formailag egyaránt kitűnő, s mással nehezen pótolható. Be kell ismernünk, hogy bibliafordítóink eddig a tartalmi hűség és pontosság mellett másodrangúnak tartották a külső alakot. Pedig a stílus is éppen olyan fontos, s a fordító vagy átdolgozóra nézve, a tudományos kívánalmak mellett, nem kisebb követelményként áll az is, hogy elsőrangú stiliszta legyen. Ez a követelmény az iskola nézőpontjából még különösebben is előtérbe lép. A külső alak elhanyagolása hozta magával a magyar biblia nyelvének érezhető terjengősségét és pongyolaságát, mely egyebek közt a szók felesleges halmozásában és ismétlésében, a szók és mondatok gondnélkiili összehányásában s azok^ helyes elrendezésének és tömörítésének hiányában mutatkozik. így a stílus sokszor nemcsak szétfoly és elterpeszkedik, hanem homályossá, sőt érthetetlenné is válik. Az 1908. évi kiadás egyes könyveinek átdolgozásában már találunk e tekintetben javulást, de még mindig nem elegendőt. A magyar nyelv természetének és kívánalmainak megfelelő szó- és mondatrenddel a bibliai helyeknek nem egy homályosságát is el lehet oszlatni s azokat a tiszta és helyes értelmezés világosságába állítani. A tanuló, sőt a tanár is sokszor küszködik a bibliának egyes homályos s nem könnyen felfogható és megmagyarázható verseivel. Az olvasásnak és tanításnak ezt az akadályát lehetőleg meg kell szüntetni. A jó stiliszta tudja, hogy minden szónak hol van a helye, súlya és jelentősége, s nem szórja azokat úgy szét, minden gond nélkül, hogy erőtlenül, kifejezéstelenül álljanak egymás mellett. Arra törekszik, hogy az olvasó előtt a gondolatok és eszmék azonnal a legtisztább fényben jelenjenek meg. A pongyolaságot sok esetben a biblia naiv előadásában található sok és-nek a használata és a mondatok vezető alanyának, főként Isten és a személyneveknél, gyakori ismétlése okozza. Szerintem nem lenne a biblia jellemző nyelvének hátrányára, a zavartalan olvasásnak pedig kétségtelen előnyére szolgálna, ha ezeket ott, ahol múlhatatlanul nem szükségesek, elhagynák az átdolgozok. A szentírás fordításának célja az is, hogy a biblia nyelve necsak jó, helyes, magyaros, hanem vonzó és szép is legyen. Ügyelni kell tehát a fordítás esztétikumára is. Idetartozik például a nyelv szép hangzása és a mondatok numerózitása. E részben sem kevés még a kívánni való. Fejlődött magyar nyelvünk gazdagsága nincs kellőleg
