Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 5. szám - S. Szabó József: A Károli-biblia újabb átdolgozása
.S'. Szabó József: A Kdroli-biblia újabb átdolgozása.197 Lelki Fegyverházat, melyben a hitcikkek bibliai igazságát mutató szentírásbeli helyeket gyűjtötték össze. A múlt század nyolcvanas éveiben indult mozgalom Németországban arra nézve, hogy az alsó- és középfokú iskolákban a tanórákon rendszeresen olvastassák és magyaráztassék a biblia. Voelker Károly berlini igazgató-tanár lépett föl (1887) azzal a gondolattal, mely úgy az ő, mint mások kitartó szorgalmazására meg is valósult, hogy a biblia az iskolai tanításba bevitessék, de ne teljes egészében, hanem a tanuló ifjúság szükségletének megfelelő részletekben. Ez azoknak a bibliai könyveknek és részeknek kiemelését és összeválogatását célozta, melyek kiváltképpen alkalmasak az ifjúság hittudatának és erkölcsi érzésének fejlesztésére. Voltak, akik nem helyeselték a bibliának ilyen szemelvényes kiadását és tanítását, de a nagytöbbségnek tetszett, mert pedagógiai szempontból nem egy tekintetben aggasztónak találták a teljes bibliának a növendékek kezébe adását. így jöttek létre Németországban azok a bibliai szemelvényes kiadások, melyeket Tanulók bibliájának, vagy Bibliai olvasókönyveknek neveztek. A tanügyi kívánalmak utóbb odáig mentek, hogy némely helyen nemcsak nyelvi, hanem tartalmi tekintetben is a tanulók értelméhez idomították a bibliát, ezért aztán rendszerint két egyén is adta ki a Tanulók bibliáját, egy képzett bibliológus és egy módszeres pedagógus. Azt azonban folyvást hangoztatták, hogy a Bibliai olvasókönyv csak bevezetés az egész szentírás olvasásához. A tanulóval meg kell értetni — úgymond —, hogy a teljes bibliában még sok szükséges, isteni dolog van. s vágyat kell kelteni benne azok olvasására és megismerésére. A magyar református gimnáziumi tanterv 1901-ben iktatta be a vallástanítás anyagába a bibliai olvasmányokat, a harmadik osztálytól kezdve külön is kijelölvén az olvasandó szentírási könyveket. A hozzáfűzött megjegyzésekben különösen hangsúlyozta a tanterv, hogy a bibliának előtérbe állítása a vallástanítás egész folyamán olyan elv, melyet protestáns szempontból nem lehet eléggé követelőén hangoztatni. A tanterv az Újszövetséget a maga egészében fölvette az olvasmányok közé, az Ószövetségből a Zsoltárokat, a Példabeszédek könyvét, a Prédikátor, Jób és a Prófétai könyveket. Az evangélikus egyház 1911. évi tanterve osztályonként nem tett ilyen besorozásokat, csak általánosságban mondta ki a biblia olvastatását azzal az utasítással, hogy az mindig kapcsolatban legyen a tananyaggal. Hetvényi Lajosnak e tantervhez készített nagyszaoású és értékes Útmutatásában azonban, melyet az ev. egyház egyetemes közgyűlése adott ki és ajánlott megszívlelésre (1912), már szintén osztályonként is kijelölve látjuk a bibliai olvasmányokat részletesebben, megfelelőbben és rendszeresebben, mint vannak azok a református tantervben. Ez utóbbi is adott ugyan némi tájékoztatást az írás olvastatására és magyarázására, de nagyon röviden. Ily módon teljesen a vallástanító tanároktól tette függővé a biblia olvastatásának és magyarázásának módját.
