Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Egyházi és iskolai hírek
192 Egyházi és iskolai hírek. Melyik az igazi „szerepe“? — Mindkettő és még több is ezeken felül, mert egyetlen élet-szakasz sem egységes, az ellentétes szerepek kiegészítik egymást, sőt a különböző fázisokban átélt és kialakított szerepek egymás fölé rakódva tovább élnek, későbbi életkorokban érvényesülhetnek. Az ifjúkorra elsősorban az ú. n. „extraversio“ jellemző. Fejlődésének ebben a hatodik szakaszában minden ifjú természetes és erős ösztönzéseket érez a valóságos tevékenységre. Természeténél fogva nem befelé él, hanem a külső világ életében akar gyakorlatilag is résztvenni. A középiskola vagy az egyetem ezeket az ösztönöket elnyomhatja, illetőleg arra kényszerítheti a fejlődő embert, hogy képzeletben élje ki a maga természetes hajlamait, de a paraszti vagy munkás-társadalom gyermekeire egyáltalán nem jellemző az „introverzio“ : a magábazárkózó, romantikus magatartás, a naplóírás stb., mert mindez nem az ifjú természetének megnyilatkozása, hanem : kultúra. Freienfels az ifjúkorra vonatkozó megfigyeléseivel csak a természetes lényt akarja megkülönböztetni a kultúr-szférában élő tanuló-ifjútól, és nem kívánná pl. a gyakorlati hivatás által elvonni a kultúra természetellenes hatásai alól. Hiszen a gyakorlati valóságtól bizonyos mértékig el kell vonatkoznia annak, aki a szellem, a művészet vagy tudomány világában él, de ez már kulturális beállítottság, nem a természet megnyilatkozása. Spranger megfigyelései csak a művelt ifjúságra érvényesek, az ő leírása nyomán sok pszihológus tévesen általánosította az ifjúkor introverziós jelenségeit. Mindenesetre meg kell látnunk, hogy az „énnek“ szubjektív, érzelmi, gyakran szentimentális kihangsúlyozása "az 1900 körüli individualisztikus kultúra hatása, gyakran még ma is. Mohácsi] Endre. A debreceni Kollégium nagy halottja. A négyszázados fennállását ünneplő debreceni Kollégium fenntartó testületé Európa és Amerika legkiválóbb protestáns vezető férfiaiból harminchatot a négyévszázados debreceni Kollégium tiszteletbeli egyházi főiskolai tanárává választottak, és részükre díszes diplomát állítottak ki, amelynek kiosztása a jubileumi ünnepségek egyik fénypontja lesz. A harminchat megválasztott tiszteletbeli professzor közül egyet kiragadott a könyörtelen halál. D. Dr. Cordier Leopold, a Giesseni egyetem theologiai karának világhíres professzora, a debreceni Kollégium tiszteletbeli tanára f. év március elsején rövid betegség után hirtelen elhunyt, amint erről a Giesseni egyetem Rector Magnificusa Dr. Csikesz Sándor pro rektort levélileg értesítette. Az elhunyt kiváló tudós egyik őse négyévszázaddal ezelőtt, mint párisi tanár, Kálvin tanítómestere volt, akinek a nagy reformátor saját bevallása szerint a legtöbbet köszönhetett. A Cordier-család négyszáz esztendőn keresztül sok lelkipásztort, tudós tanárt adott egyházának, és szenvedte a hugenották minden üldöztetését és vértanúságát, míg azután a XVIII. század elején kivándorolt Németországba, és végzett az ottani reformátusság körében elévülhetetlen érdemű szolgálatokat. Ennek a családnak egyik legkiválóbb tagja volt az elhunyt tudós professzor. Munkássága különösen a valláspedagógia és ifjúságnevelés körében volt korszakos jelentőségű, de kiterjedt a hitvalláshoz hű rétegek egyháztársadalmi megszervezésére is a Németországot elöntött kommunizmus és atheizmus áramlatával szemben. Egyike volt a református énekköltészet legnagyobb ismerőjének, s a debreceni ünnepségeknek azért örült, hogy alkalma lett volna eljönni és itt a helyszínen tanulmányozni a magyar református falusi gyülekezeteknek a genfi ősi zsoltárokhoz való ragaszkodását. D. dr. Révész Imre püspök a halálhír vételekor kitűzette a Kollégiumra a gyászlobogót, s a Kollégium jubileumi bizottsága a legközelebbi üléséből hivatalosan is kondoleálni fog az elhunyt nagy tudós gyászoló családjának. Dr. Csikesz Sándor prorektor pedig a Giesseni egyetem rektorának küldött részvétnyilatkozatot. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK
