Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Dr. Ember Ernő: Az új olasz köznevelésügyi alaptörvény
Dr. Ember Ernő : Az új olasz köznevelésügiji alaptörvény.171 vető újítása a törvénynek. Ezt a kötelező munkát csoportokba osztva, az iskolai hatóságok felügyelete alatt és vezetésével „boltokban, műhelyekben, a mezőn és a tengeren“ fogják végezni az iskolás gyermekek (3—5. cikkely). A nem szellemi munka megbecsülésére való nevelés céljait egyébként külön elemi iskolai fokozat: a munkaiskola is szolgálja, melynek megalkotása szintén e törvény újítása. A tanulás, testgyakorlás és a munka nemcsak a nevelésnek, hanem a képességek kipuhatolásának is eszközei. Ez pedig ismét igen fontos célja az iskolai munkának, mert az államot és a nemzeti társadalmat olyan emberek tudják eredményesen' szolgálni, akik képességeiknek, rátermettségüknek megfelelő munkakörben működnek — mint a miniszteri előterjesztés mondja. Az iskolának tehát elsőrendű feladatai közé tartozik a szelektálás, annak megállapítása, hogy ki képes a tudományos kutatás problémáinak megoldására, s ki a termelés munkájában való forgolódásra (6. cikkely). A bevezető, elvi rész utolsó cikkelye az iskola és a család szoros és benső viszonyáról, együttműködéséről szól. „A szülők és rokonok résztvesznek az iskola életében, és megértik a céloknak és eszközöknek azt az egységét, amely a gyermek- és ifjúkor erőit segíti az atyák vallásának és Olaszország rendeltetéseinek útjain“ — mondja (7. cikkely). A család és az iskola benső viszonyát nagyon hangsúlyozza a miniszter rádióbeszéde s a részletes magyarázat is. A család alapja a reformnak, mondja a miniszter, hiszen az iskola nem egyéb, mint egy nagy család, s annak a szeretetnek, mely a család tagjait egymáshoz kapcsolja, kell áthatnia az iskolai nevelést is. Az iskolai nevelésnek nem szabad mechanikusnak, automatikusnak lennie, hanem szem előtt kell tartania az egyes gyermek lelkét, hajlamait, képességeit, természetesen mindig figyelemmel a közösség érdekeire. Ez biztosítja a család és az egész társadalom bizalmát az iskola iránt. A társadalom és az iskola viszonyának bensővé tételére szolgálnak különben a „kerületi nevelési tanácsok“ is, melyek az iskolafelügyelők mellé rendelve működnek, s melyekben helyet kapnak a családok összességének, a társadalomnak a képviselői is. Ezzel tulajdonképpen be is fejeződik a törvény elvi része, idetartozónak tekinthető azonban még a 21. cikkely is, amely a nőnevelésről szól. Ez olyan iskolatípust teremt, mely elsősorban a család érdekeit szolgálja, amennyiben művelt anyákat, háziasszonyokat óhajt nevelni. Alsó, hároméves tagozatra nem is ad különös képesítést, csupán azt a feladatot tűzi maga elé, hogy a nőket saját, a férfiakétól különböző hivatásuk teljesítésére minél alkalmasabbá tegye. Ha azonban még ezután a kétéves felsőbb tagozatot is elvégzi valaki, óvónői képesítést szerezhet, tehát olyan munkakörben való működésre kap jogosítást, amely szoros kapcsolatban van a nő hivatásával. Ez a cikkely egyébként azért is fontos, mert rést üt az olasz iskola koedukációs rendszerén, bár egyelőre nem változtatja meg azt, amennyiben a leányok továbbra is látogathatják a közös iskolákat,
