Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 4. szám - Dr. Sarkadi Nagy János: Reformátussá nevelés kérdése
150 Dr. Sarkadi Nagy János: Reformátussá nevelés kérdése. Reformátussá nevelés kérdése. A mai középiskola feladata, szemben az előbbi oktatói célkitűzéssel, elsősorban az ifjúság nevelése. E mindenkitől helyeselt elv ellenére azonban úgy tetszik, hogy még bennünket, tanárokat is inkább a tantervi és módszertani kérdések érdekelnek ; hiszen pedagógiai folyóirataink túlnyomórészben ilyen tartalmú cikkekkel vannak tele, és csak elvétve találunk egy-egy neveléssel is foglalkozó írást. Ha pedig mi, református tanárok, a magunk szűkebb körét tekintjük, igazán fehér holló számba megy, ha valaki a református nevelés lényegét teszi szóvá ; ennek isteni és emberi elrendelését Papp Ferenc fejti ki legmélyebben. (A református keresztyén pedagógia. Az Országos Református Tanáregyesület Évkönyve az 1933—34. évről.) Pedig igazán nem ártana, ha egy kis önvizsgálatot tartanánk ; saját munkánkat latratéve és megfigyelve az iskoláinkból kikerülő növendékek további haladását őszintén megnéznők, vájjon nemcsak névleg, hanem ténylegesen is van-e református iskola, amelyikben csakugyan reformátussá nevelés folyik? Bennünk református tanárokban mi az a többlet, amiből tanulóinknak jobbat és mást adunk, mint egyéb iskolák. Mert hogy a közölt ismeretanyagnak legalább is annyinak kell lennie, mint amennyit más iskola nyújt, az természetes. Hogy pedig az ismeretközlés módjában is egy szinten kell lennie a nem református iskolákkal, ezt nemcsak az állami felügyelet kívánja meg, hanem az iskolák fennállhatásának is első kelléke ; hiszen, ha valamelyik iskola a kívánt tananyagnál kevesebbet és azt is rossz módszerrel adná, az előbb-utóbb az iskola elnéptelenedésére vezetne. Ez önmagunkon végzett vizsgálat mellett a lehetőség szerint azt is megfigyelnők, hogy a kezünk alól kikerült ifjúságot sikerült-e olyan szellemmel eltölteni, amelynek hatására egyházunknak és fajtánknak öntudatosan hasznos munkása, vagy vezetője lett? Vagyis nyolc éven keresztül sikerült-e olyan szellemiséggel felruházni, amelynek hatásaként egyházunknak lelkileg is, nemcsak forma szerint hű, fajtánknak pedig építő tagjává válik? Oly kérdések ezek, amikre választ nem adok, de amikkel minden református nevelőnek foglalkoznia kell sokkal nagyobb mértékben, mint eddig tettük. Nagy Miklós közlönyünk februári számában közölt Csendes beszélgetésében törvényadta jogunkra hivatkozva követeli a református tanterv elkészítését. Szükség van rá, nagy szükség. De viszont nemcsak törvényadta jogunk, hanem történelmi múltúnk, a jelen kényszerítő ereje, a jövőt szolgáló hivatásunk meg kötelességünkké teszi, hogy elsősorban a református nevelés kérdéseivel foglalkozzunk. Iskoláink évszázadokon keresztül, gyakran a legnehezebb viszonyok között, olykor a kortól elmaradt módszerükkel is a református lelkiség formálói voltak, és ezzel fajunknak nagy
