Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 141 A Flóri Könyve eddig eltakarta alkotóját. Igazi női munka volt: csendben jótékonyan ható erő, mely dicsőséget nem kért és várt. Mégis fenntartotta annak az emlékét, akinek írta a szerető anyai szív, Bezerédy Flórikáét, korán elhalt kisleányáét. E nemes női jellem iránt most rótta le háláját és kegyeletét az utókor, Szondy György tudományos alapossággal megírt tanulmányában. Bezerédy Amália halálának (1837) százéves fordulójára készült, s a szerző székfoglaló értekezésül olvasta fel a debreceni Tisza István Tudományos Társaságban. Az írónő életét és munkásságát széleskörű kutatások alapján minden részletében tisztázza, több vonatkozásban helyesbítve az eddigi téves adatokat és megállapításokat. (A Flóri Könyve megjelenési éve 1839., nem a Pintérnél s a magyar irodalmi lexikonban közölt 1936.) Beható szövegkritikával vizsgálja végig a könyv mindegyik kiadását, összevetve a Nemzeti Múzeumban őrzött eredeti kézirattal. Érdekes sorsa,volt e könyvnek. Értékét mi sem mutatja jobban, hogy modernebb átdolgozásaira olyan írók vállalkoztak, mint Rudnyánszky Gyula, Gyulai Pál és Schöpflin Aladár. Bezerédy Amália 1804—-1837-ig élt, neje volt Bezerédy Istvánnak, a reformkor és a forradalom híres magyar politikusának. Az írónő Kisfaludy Sándor felesége, Szegedy Róza húgának leánya volt. A gazdag dunántúli földesúr és neje a nép legigazabb barátai voltak, amaz először szabadította fel az országban jobbágyait, emez óvodát és yskolát állított fel hidjai birtokán a béres és jobbágy-gyermekeknek, s féltett kisleányát is köztük neveltette. A humanista és demokratikus eszmék ideális magyar képviselője ez a nemes házaspár. Bezerédy Amália többi munkái: a Földesi Estoék c. népies tanító elbeszélések és egyéb szérszórt írásai (melyek két kötetben németül is megjelentek Lipcsében „Novellen und Erzählungen [1840] címen) már feledésbe merültek, különösebb irodalmi érték híján. Szondy György, ifjúsági irodalmunk kitűnő munkása s ismerője, e szép tudományos dolgozattal mintegy alapkövét tette le a magyar ifjúsági irodalom történetének. M. P. Olasz Péter S. J. dr.: Gyermekkor, serdülőkor, nevelés. K. M. Egyetemi Nyomda. Budapest, 1938. 291 1. Művelt szülőknek, nevelőknek s nevelésügyi problémák kutatóinak szánta a szerző ezt a művét, amelyben a gyermek- és a serdülőkor csaknem minden felvetődő nevelési kérdésében el akarja igazítani az olvasót. A meglehetősen hézagos magyar szakirodalomban fontos feladatok várnak az ilyen természetű munkákra. A nevelésügy iránt határozottan fokozódott a művelt nagyközönség érdeklődése, megvan az olvasótábora az ilyen műveknek, s a katolikus magyar társadalom szerzőnk munkáját is meleg fogadtatásban részesítette. Szempontjai eredendően katolikus szempontok, ami egyfelől egységes jelleget biztosít munkájának, másrészt azonban határait is szükségképpen megvonja. Jól ismeri a pedagógiai irodalmat, merít is belőle bőségesen, de önálló ítéleteinek a megfogalmazásakor szinte kizárólagosan katolikus intézmények, internátusok, igények lebegnek szeme előtt. Célja határozottan a katolikus ifjúság nevelésére irányul. Bizony-bizony nekünk se ártana, ha sok olyan komoly értékű pedagógiai munka látna napvilágot nálunk, amely a protestáns, közelebbről református szempontok, igények és célkitűzések következetes szemmeltartásával készült. Sajnos, hogy nálunk egyelőre alig képzelhető el az, ami pl. a jezsuitáknál napirenden van, hogy t. i. egy-cgy szaktudóst hosszabb időre szabadságolnak könyvírásra, eredményeinek lemérésére, összegezésére. Ilyen szabadságolás eredménye a most előttünk levő könyv is. Fejlődéslélektani alapokon fejti ki mondanivalóit a szerző; mutat erre a könyv beosztása is. Az egységes lélekfejlődés ábrázolása azonban, éppen az aprólékos szétdarabolás miatt, csorbákat szenved. Sok mindenről képet akar
