Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Belföldi és külföldi lapszemle
136 Belföldi és külföldi lapszemle. amely nekünk véresen személyes élményünk volt, valami igen távoli, valószínűtlen, szinte mesebeli történetnek látja.“ A hősi emléktábla hosszú névsora nem sokat mond számára. Pedig a hősök kultuszára sohasem volt oly nagy szükség, mint most.“ A magyar hősök emlékének ápolását intézményesen kell az ifjúság leikébe itatni. „Mély élménnyé kell tenni a magyar hősök hőstetteit, példájukat buzdításul ifjúságunk elé kell tárni, hogy a haza fogalma a hazaszeretettel együtt ne csupán egy színtelen, közömbös frázis legyen a szemükben.“ A világháború magyar hősei közül névleg egyet sem ismer az ifjúság legnagyobb része. Nem szabad tűrnünk, hogy ifjúságunk előtt közömbös maradjon apai hősiességének emléke ! Más országokban a hősi halál ténye már maga elegendő ahhoz, hogy nemzeti hősként tiszteljék a hazáért elesett bajtársat“ (Roberto Sarfatti, Horst Wessel). Nem kell visszariadnunk attól, hogy a magyar hősök sorából névleg is kiemeljünk egynéhányat buzdító például. Központilag kellene szervezni és irányítani, hogy a tanév egy napját minden iskola a világháború magyar hőseinek szentelje. Gyűjtse össze minden intézet hősi halottainak és hadi tetteinek történetét. Egy-egy vitézségi érmes tanár tartson ilyenkor előadást saját háborús élményeiről. Magyar Tanítóképző 1938, 10. sz. Padúnyi-Frank Antal: „A tanítóképzőakadémia tartalma.“ Előadói javaslat. Vezérgondolatokban terjeszti elő azt a művelődési tartalmat, amellyel a törvény szellemének megfelelő hivatásos tanítókat lehet nevelni. Hogy e tartalomhoz közelebb jusson, előbb a tanítói hivatást elemzi, és kutatja a tanítói személyiség főbb jellemvonásait. E jellemvonások, a törvényben megjelölt feladat, a múlt tapasztalatai és a líceum óraterve alapján a tanítóképző-akadémia tartalmát a következőkben látja. A törvény vallásos alapon kívánja a jelöltet tanítóvá nevelni. Ezért a vallás gondolatával át kell itatni az egész tanítóképzést és a vallástant önálló tantárgyként is fel kell venni. A vallás és a nemzeti gondolat szerves egységben képviseli a tanító világnézetének lényegét. A magyar nemzeti gondolat mind a tananyagban, mind a módszerben a legelső követelmény. „Ezt a szempontot úgy kell gondoznunk, hogy a jövőben a magyar öntudatnak lényegesen magasabb fokáról beszélhessünk.“ Hogy a tanító világnézete valóban tudatos legyen, szükséges, hogy a bölcselet alapkérdéseivel is foglalkozzék az akadémián. A tanítóképző vezérgondolatát a törvény a népnevelésre való képesítésben látja. A tanítónak tehát ismernie kell a nép testi és lelki világát, anyagi és szellemi szükségleteit és azt a módot, amely szerint ezeket a szükségleteket ki kell elégítenünk.“ Szükség van e szerint gyermektanulmányra, ifjúságtanulmányra, népismeretre, neveléstanra, népművelési ismeretekre, neveléstörténelemre és iskolaszervezettanra. Szükséges még az egészségtani, nemzetvédelmi, gazdasági és jogi ismeretekben való jártasság. Az elméleti megalapozás mellett nem maradhat el a gyakorlati kiképzés sem. Foglalkozni kell az összes népiskolai tárgyak tanítási módjával. Ez után kitér az egyes tantárgyak részleteire. Fokozni kívánja minden téren az öntevékenységet és a szemináriumi munkát. Gyakorlatiassággal párosult idealizmust kell megvalósítani. „Ha a magyarság gyakorlati kérdéseit oldjuk meg, akkor lépéseket teszünk az eszményi nemzeti élet felé.“ Medgyesi Zsófia : „A tanítói hivatás óráiról.“ A tanítóképzőkben jól bevált hivatásórákat mint nevelési szakiskola, a líceum is megtartotta. A cikk bepillantást nyújt a cinkotai intézet I. és V. osztályában megtartott hivatásórák értékes munkájába. Az órák anyagát háromféle forrásból vették. 1. Az iskolai életben megtörtént adott eseteket beszélték meg. 2. Feleltek olyan kérdésekre, melyeket a növendékek vettek fel. 3. Megbeszélték a hivatásórák számára kitűzött anyagot. Bevezetésül minden növendéknek felelnie kellett, miért jött az intézetbe, mire készül. Majd a hivatás fogalmát, jó betöltésének feltételeit fejtették ki közös megbeszélés alapján. Megismerkedve az intézet történetével és hagyományaival, ápolták Pozsonyhoz való tartozásuk tudatát és ezzel mélyítették az összetartozás és ragaszkodás érzését. Megbeszélésre került a közvagyon megbecsülése, az önbírálat és a mások megbírálásának felelőssége. Megbeszélt szempontok szerint a tanulók megírták életrajzukat.
