Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Megjegyzések
131 Megjegyzések. Viszont a nevelői eljárás kevesebb is, mint a rendszerbe szedett szabályok tudatos alkalmazása. Mert mikor a pillanat fölpezsdítő hatására megmozdul a lelkem, akkor gyors elhatározásomnak a belső erők tudattalan heve ad lendületet, nem pedig a'tudatos munkának a pedagógia szabályaira támaszkodó, vajúdó erőkifejtése. Az elvont elméleti rendszerek nem engedik az életjelenségeket finoman szemlélni és melegen átérezni, s nem adják meg az életnek azt a tarka, változatos színét, amelytől az értelem is üde, eleven erőre kap. Azért én most is a tapasztalat és a való élet, a történelem egyszerű nyelvén szólalok meg, és tartózkodom minden rideg, elvont elmélettől. Ezúttal a nevelő egyik legbecsesebb tulajdonságát : a határozottságot szeretném jellemezni. A határozott egyéniségű nevelőt kiváltságos vonások emelik ki az átlagemberek sorából. Céltudatosság, alapos emberismeret és szilárd akaraterő jellemzi. Minden vonatkozásában ismeri hivatásának célját. Emberismerete a cselekvések egyes mozzanataiból engedi következtetni a jellemekre, s ítéletei mindig ezekhez igazodnak. Nem a szavak, hanem a tettek irányítják elhatározásában. Rendesen értékes szellemi kincsekkel ajándékozta meg a Gondviselés. Ezek sorában a legbecsesebb : a szilárd akarat, amely általában a nevelésnek is alapelve és főtényezője. Az ember igaz értéke ugyanis nem tudásában, hanem akaratában rejlik. A határozott nevelő szellemi és erkölcsi fölénye előtt önként meghajlunk. Erélyes vezetésének helyes irányát készséggel elismerjük, és iránta bizalommal vagyunk, őt vezetésre mindenképpen méltónak tartjuk. E mellett meg vagyunk győződve, hogy a jellemzett nevelőt őszinte, megértő jóakarat, nem pedig erőszak és hatalmaskodás vezeti. Világtörténelmi viszonylatban is lépten-nyomon kitűnik, hogy nem a világrengető lángelmék, hanem az akadályt nem ismerő, határozott jellemek hatnak igazán környezetükre, és határozottság és kitartás nélkül a legnagyobb lángész sem hagy maga után maradandó nyomot. Napóleont egyénileg éppen nem tarthatjuk a nevelés eszményképének, és mégis határozottsága és rendületlen akaratereje mindig példaképe marad a nevelőnek. Ő hirdette, hogy az életben nincs lehetetlenség, mert az erős akarat mindent legyőz. A „lehetetlenség“ szerinte a hülyék szótárába való. A meggyőződéséért helytálló Rousseau, mikor figyelmeztették, hogy Vallomásaiért nagy baj érheti, azért meneküljön, nyugodtan ezt felelte : „Tanításaimért és meggyőződésemért kész vagyok bármikor meghalni, de futni nem fogok.“ Cromwell határozott akaratával és erélyes fellépésével győzött az elégedetlenkedő parlament fölött. Mikor ez a protektorátust akarta tőle megtagadni, akkor a képviselők asztalára azzal dobta hivatalos pálcáját: „Itt a hivatal, majd meglátom, kinek van bátorsága érte nyúlni 1“ —- s az erélyes felszólításra senki sem mert moccanni. Mikor pedig a parlament a hűségesküt vonakodott neki letenni, kirántotta zsebóráját, és oly erővel vágta a földhöz, hogy darabokra tört. „így töröm össze — úgymond — a parlamentet, ha akaratom előtt meghajolni nem akar“ — s a képviselők az erélyes szóra ijedten rohantak letenni az esküt. Becsüljük meg azért hivatásunk körében is a vezetésre termett, határozott nevelő egyéniséget, és tőlünk telhetőén támogassuk őt a maga méltó helyén. Győr. Barcsai Károly.
