Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Dr. Vályi Armand: Katonai szellem kialakítása a középiskolában
Dr. Válni Armand: Katonai szellem kialakítása a középiskolában. 12o köze feladatai megoldására. Innen van, hogy az igazi harcos sohasem kegyetlen, célja nem a mindenáron való vérontás, hanem a nemes győzelem. Félre kell tehát tolni az álhumanizmus mesterkélt ötletét : a harc nem gyilkolás, s ha harcost nevelünk, nem eshetünk a gyilkos nevelőjének vádjába. Az első alaphatározmány tehát, hogy a harcost nem valami felületesen és félremagyarázott állati vonás, gyilkolási kedv indítja tettre, hanem fajának méltóságához, fejlődési lehetőségeihez való ragaszkodás. Ez azt jelenti, hogy életének közvetlen törvényeit, történelmi és földrajzi egészét — nemzeti hivatását — öntudatosítja. Ha most a harcos fogalmának lényeges jegyeit összefoglalva továbbhaladunk, s azt kérdezzük : e katonai lélekből milyen magatartás, milyen eszközi jellegű határozmányok következnek, s ezzel kapcsolatban milyen a harcképessége, a következőkben tehetjük. Humanitása a legkeményebb önfegyelmet jelenti : azért nem percember, mert testi valójának adatait tudatosan és keményen akarja kormányozni, s lelki életét nem dobálja láncavesztetten a kevesebb, a test. Tetteiben két erő eredője jut kifejezésre : az emberi méltóság és nemesség átélése magában és ellenségeiben, de nem lágyul el a végig nem gondolt humanizmus csődjében érzelgős békevággyá, hanem a nemzet, a közvetlen élettér törvényeit juttatja kifejezésre acélos erejében. Elkötelezettje nemzete örökéletének, jövőjének, tehát történelem előtt is megálló győzelemre törekszik nem céltalan, egyszerű vérontásra. A lényeges vonások közül vissza kell térnünk egyhez : a harcos szellemének örök távlatokba függesztett szemeihez. Innen magyarázható harcértékének, harcképességének alapvető eleme. A lényegre, örök távlatokra beállított élet rugalmas : nem vész el a mindennapok értelmetlen sillabizálásában. Ezért van mély és hősies perszeverációs tulajdonsága, mely megtartja az eszme szolgálatában. De innen érthető páratlan felsősége is, amellyel az élet anyagi, mindennapi oldalát nézi. Érzi alantiságát, másodrendűségét. Minden katonaéletben felvillan ez a magasabbrangúság, de nem érezzük-e meg a magyar katona Keletről hozott nyugalmával még túlszínezve ezt a magatartást, sokszor inkább csak a rugalmasság oldaláról : minden úgy jó, ahogy van. Ez segíti azonban arra, hogy a sajátosan rátartozó dolgokat lényeglátó felelősségérzettel szemlélje, s mellékes szempontokat (önző, egyéni) ne zavarjon bele. A rugalmas élet kifejezésénél hivatkoznunk kell középosztályunk örökkéhangzó panaszára : intelligens (értsd : érettségizett) ember számára mily nehezen viselhető a katonai fegyelemmel együttjáró testi és szellemi kényelmetlenség. Különösen azt a szellemi kényelmetlenséget kell itt érteni, ami a parancsteljesítéssel jár, legfőképpen akkor, amikor műveletlenebb (?) altiszttől kell felvenni. Indokolás — a parancs alacsonyabb értelmi készség szülötte. Ez valóban nem egyéb, mint az igazi s nem öncélú intelligencia — nem is tanultság —, hanem mély humánus belátás hiánya. Mintahogy az alsóbb társadalmi helyzetű altiszt — ha lelke mélyén intelligens katona — nem él vissza a pillanatnyi-
