Protestáns Tanügyi Szemle, 1939
1939 / 3. szám - Dr. Csinády Gerő: Megjegyzések a természetrajz tananyagához
Dr. Csinády Gerő: Megjegyzések a természetrajz tananyagához.103 a feladatot megoldani. Ez csak egy példa a sok közül, de bizonyítja azt, hogy a rendszertani alapon való ásványtanítás nem könynyebbség a növendék számára, s nem válik hasznára a tanításnak, sem. A tanár dolga, ha átfogó, tartós és nem látszateredményt akar elérni, jóval nehezebb, a tanuló tudása pedig korántsem olyan biztos, mint eddig volt. A rendszertani alapon való ásványtanítás a középiskolában még az ásványtan szempontjából sem előnyös. Mert amint a kémiai ismeretek szétszóródnak a rendszertannal párhuzamosan történő tanítás során, ugyanaz lesz a sorsuk a kristálytani és ásványfizikai ismereteknek is. Itt is nehéz, vagy egyáltalában nem is lehet kialakítani az átfogó képet : az anyag felett való uralkodás biztos érzését. Vizsgáljuk most röviden — szakszempontok figyelmen kívül hagyásával —• tisztán pedagógiai szempontból a kérdést. A kémia kísérleti tárgy lévén, a gyermek legkedveltebb tárgyai közé tartozott. A Klebelsberg-lele Utasítás szerint ,,a kémiának az ásványtannal kapcsolatos tanítása az utóbbinak túlságosan elvont tárgyalását kívánta megszüntetni“. Ezt sikerült is elérni. Alkalmas volt a régi anyag az érdeklődés felkeltésére, a természet és a természeti tünemények kutatásának megszerettetésére. Minthogy a kémia szigorú törvényszerűségekkel dolgozik, a logikus gondolkozásra nevelésnek is egyik alkalmas eszköze volt. Az ásványtanról mindezt merész dolog volna állítani. Az ásványrendszer nevelő értéke nem több, sőt kevesebb, mint más rendszertané : inkább az emlékezetet terheli, mint a gondolkozást élesíti. Fegyelmezi ugyan az agyvelőt, de természeténél fogva nagyon távol áll egy 14—15 éves tanuló leikétől és érdeklődési körétől. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy az ásványtan sok hasznos ismeretet tartalmaz, de ezeket a hasznos részeket eddig is ki tudtuk választani, és bele tudtuk olvasztani a kémiai anyagba. A rendszertani alapon való -tanítás viszont a jövőben nagyonis próbára teszi majd a tanár ítélőképességét, hogy a szaki elfogultságon felülemelkedve meg tudja rostálni az ásványrendszertan aprólékos és az élet szempontjából kevésbbé fontos anyagát. Végül nem helyeselhetjük a negyedik osztály tananyagának megváltoztatását a miatt sem, mert az osztály elvégzése után számos tanuló más pályára megy. Ezeknek útravalóul inkább kémiai, mint ásványtani ismeretet kellene magukkal vinniük, mert ennek ipari és gazdasági pályákon több hasznát vennék. Az Utasítás kimondja, hogy „az ásványtannak nem szabad csupán leíró, adatközlő tárggyá lennie“. „Törvényszerű összefüggések kutatása —- mondja -más helyen —- az ásványok keletkezésének és átalakulásának módjai és feltételei, egyes ásványtársaságok együttes előfordulásának okai : ezek fürkészése és felismerése teszi az ásványtant törvénykutató természettudománnyá s ezek visznek életet tárgyunkba.“ Ezek helyes megállapítások és célkitűzések. Minthogy azonban megvalósításuk kémiai alapismerteken nyugszik,
