Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 10. szám - Egyházi és iskolai hírek
480 Egyházi és iskola hírek. EGYHÁZI ÉS ISKOLAI HÍREK. PÉTIÍR P.\L A mindenható Istennek emberi bölcseséggel fel nem érhető akarata úgy látta jónak, hogy a miskolci Tóth Pál Református Nőnevelőintézetnek nem egészen hat év leforgása alatt Péter Pállal immár harmadik igazgatója szálljon a sírjába. Mindenki, aki Péter Pált ismerte, megrendült lélekkel fogadta a lesújtó hírt : Péter Pál nincs többé, ismét szegényebbek vagyunk egy jő pedagógussal, egy igaz emberrel. Péter Pál tanári pályáját 33 évvel ezelőtt ennél az iskolánál kezdte. Két évig mint helyettes tanár, azután rendes tanári minőségben szolgálta becsülettel a magyar nőnevelés szent ügyét, az utóbbi négy év alatt pedig, amióta igazgatója lett szeretett iskolájának, még fokozottabb kötelességteljesítéssel dolgozott annak szellemi és anyagi téren való előhaladásán. Mint tanár nem a betűt tanította, hanem a lényeget, pedagógiája nem a tetszetős, csillogó, de üres külsőségekben merült ki, hanem a reális elgondolások és végrehajtások embere volt ; nagy szaktudás, világos értelem, melegen érző szív jellemezték tanítói és nevelői munkásságát. Ezek a tulajdonságok fokozottabb mértékben jelentkeztek s vezették igazgatói működésében is, s még betegen sem szűnt meg kérni, buzdítani, fáradozni, hogy ezt a jónevű iskolát külső és belső tekintetben nagyobbá tegye. Mennyit tépelődött a kínzó fájdalmak közepette is, hogy pl. a líceumi tagozat megnyitása javára válik-e az intézetnek. Mint tanár is, mint igazgató is mindvégig megértő kolléga volt. Mindig hallatta szavát, és bátran kiállt, ha a tanári rend megbecsülése érdekében kellett slkraszállani, még akkor is, ha ezért ostoroztatást kellett is elszenvednie. Igyekezett megvalósítani élete minden vonatkozásában azt az élet- ideált, amelyet a költő e szavakba foglalt össze : „ember lenni mindig minden körülményben“. Az intézet tanári kara, fenntartótestülete és ifjúsága a nevére tett jutalomdíj-alapítvánnyal fejezte ki elhúnyt igazgatója iránt igaz kegveletét. Oláh Sándor. Lord Rothermere Sárospatakon. A diadalmas kassai bevonulás ünnepségei után Magyarország nagy barátja, lord Rothermere szombaton délelőtt Sárospatakra érkezett Mr. G. Ward Price, Mr. M. Harmswort, Hordóssy István és ifj. Üjváry Dezső kíséretében. Hatalmas nagy közönség várta a főiskola imatermében Sárospatak nagy vendégét, akik között megjelent a vármegye képviseletében Bornemisza Miklós alispán is. A főiskola bejáratánál dr. Zsíros József akadémiai igazgató üdvözölte, az imateremben pedig Szabó Gyula angol- internátusi igazgató mondott angolnyelvű beszédet, ismertetve a főiskola történetét és azt a szellemet, amely az ősi kollégiumot mindenkor áthatotta. Az ifjúság háláját Mátyás Sárika és Huszthy Géza növendékek fejezték ki tökéletesen szép angol beszédben. Lord Rothermere-ra mély hatást tett a bensőséges ünnepély, amelynek befejezéséül ő mondott nagy beszédet. Hangsúlyozta, hogy Magyarország jól választott, amikor a Berlin—Róma-tengelyhez csatlakozva baráti viszonyt épített ki Hitler és Mussolini népével. Ezt különösen a legutóbbi hetek eseményei igazolták. Nem szabad elfelejteni — mondotta többek között -—, hogy nemcsak a Felvidékről van szó, hanem Erdélyről is, és hinnünk lehet, hogy néhány éven belül az ott élő magyarok is visszakerülnek az anyaországhoz. A világnak minden részében találkoztam magyarokkal, és őket mindenütt értékes, tehetséges embereknek ismertem meg. Olyanoknak, akiknek joguk van ahhoz, hogy a többi népet megillető elbírálásban részesüljenek. Most tízmillió magyar él az ország határai között, és ha az itt élők olyan jó magyarok lesznek, mint Rákóczi és Kossuth magyarjai, akkor elérhetik, hogy a magyar nemzet fiainak száma hamarosan tizenötmillióra növekedjék.
