Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 10. szám - Csanády Sándor: Útkeresés a jobb magyar dolgozathoz

Csanádi) Sándor: l 'Ikeresés a jobb magyar dolgozathoz.

4t>3

Fontos kérdés még az idegen tollal írt, vagy mértéken túl idegen segítséggel készült házi dolgozat értékelése és beszámítása. Vannak itt bosszantó esetek is. Előfordult, hogy a szülő fölényes hangon követelte a pompásan megírt házi dolgozatok nyomatékos beszámítását a sok elégtelen szóbeli felelet javára, míg csak a tanár meg nem mutatta egyik gyanús házi dolgozat ellenőrzésére nyomban a beadás után az iskolában írt példányt is, mely még halvány vonalaiban sem hasonlított az otthon készülthöz. így derült fény a többi „jó“ házi dolgozatra is.

Ilyen kínos problémája a legtöbb kartársunknak van, vagy lenne, ha a házi dolgozatok születésének ilyen irányú kérdését megbolygatná.

Éppen ezért a házi dolgozatok saját erőből való készítését következményekkel járó becsület kérdéssé kell tenni a tanulóra ; a gyanús házi dolgozatok beszámítása pedig függjön a zárthelyi dolgozatok értékétől mindaddig, míg a gyanú tökéletesen, megnyugtatóan el nem oszlik. A tanár sokféleképpen talál arra módot, hogy a megtörtént visszaélést kimutassa, bebizonyítsa.

A dolgozatok körül történt hamiskodások, tudjuk, eddig is mindig megfelelő elintézést nyertek, azonban csak esetszerű jelleggel. Azt hisszük, az ifjúság erkölcsi érzékét ebben az irányban is fejleszteni kell, annál is inkább, mert hiszen a tanár mindenkor készségesen támogatja, kell is támogatni a tanulót abban, hogy saját erejéből erkölcsileg is becsületes munkát végezzen. A jószándékú tanuló mindig megtalálja a tanáránál a dolgozat megírásához szükséges tárgyi támogatást nemcsak az előkészítő órán, de azon kívül is.

Erkölcsi felelősség szempontjából nem találunk különbséget abban, ha a diák filléreket oroz el, vagy szellemi értékeket lop. Ha más köntösben is, de mind a kettő tolvajlás. A felnőtt ember plágiumát is erkölcsi fogyatkozásnak tartja a társadalom, s van rá eset, hogy a bíróság is foglalkozik ilyen ügyekkel. Éppen azért bele kell nevelni az ifjúság leikébe, hogy nincsen különbség az anyagi vagy szellemi javak eltulajdonítása között.

VI. Tüzetesebb tanulmány tárgyává kellene tenni, hogy a korlátlanul alkalmazott kérdve-kijejtő módszer, mely lassan minden tantárgy tanításában első vonalba jut, nem csökkenti-e a tanuló kifejező készségét, több gondolatmozzanatot magában foglaló önálló beszédjének, felelésének szabatosságát. Az a meggyőződésünk, hogy a feleltetésnek katekizáló formája, több jó oldala mellett is, sok hátrányt jelent a tanuló stílusának fejlődésére, ha azt egyetemlegesen minden tárgyra kiterjesztjük.

De a stílusfejlődést közvetlenül érintő hatásán kívül lehet egyéb ellenvetést is hozni a kérdve-kifejtő módszer mindenekfelettvaló alkalmazásával szemben, amit itt mellékesen csak azért említünk meg, hogy nem pusztán a stílustanítás kérdését érinti az említett feleltetési forma.