Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 10. szám - Kemény Gábor: Európai kultúra Szarvason a XVIII. században
442 Kemény Gábor: Európai kultúra Szarvason a XVIII. században. bizottság elé. Korát meghaladó okos javaslatait csak most kezdjük értékelni és megvalósítani. Hibáztatja, hogy a tanítás nincs elég* összefüggésben a környék reális viszonyaival, hogy a parasztok gyermekei nem ismerik a földet, mely őket táplálja, hogy a fizikai nevelés el van hanyagolva, hogy az iskolák nem tanítják az ipari, kereskedelmi termékek feldolgozását, nem vezetik rá a növendékeket a jólét és gazdaság igazi forrásaira, hogy a gazdák, a kincstári hivatalnokok számára nincsenek szakiskoláink. S végül azt indítványozza, hogy a szarvasi ipari és gazdasági szakiskolát főiskolává kell tenni, és még négy hasonló főiskolát kell az Alföldön felállítani. Tragikus, hogy Tessedik mintaintézetének még életében meg kellett szűnnie. A munka- és pénzbefektetés, a királyi elismerés, a legjobbak méltánylása, hazai és külföldi szakemberek elismerése mind nem volt elég ahhoz, hogy ezt a jó negyedszázadon át működő intézetet megmentse. Közvetlen környezete, a kis mezővároska irigy és hatalmaskodó nagyjai nem tudtak felemelkedni Tessedik gondolkodásáig. Örök tragédiája ez a nagy nevelőknek, akik az őket közvetlenül környező világot szeretnék meggyőződésük fanatikus erejével megváltoztatni, miközben környezetük még minden idegszálával egy elavult világban él, és még saját előnyére sem hagyja magát onnan kiszakítani. A megnemértők gyűlölködése a paroxizmus fokára emelkedik néha azokkal szemben, akik túl mernek látni kortársaik korlátolt horizontján. Társadalmi és lélektani okok magyarázzák meg ezt a gyűlölködést. „Némelyek rettegtek a földművelők felvilágosításától“ — jegyzi meg Tessedik Önéletrajzában, de mi azt hisz- szük, hogy ezzel nem üti fején a szeget. Az egyházi főhatóság, a szarvasi nagybirtokosok, a megyei vezetőség s maga a kormányzat több okkal félhettek volna a földművesek felvilágosításától — de ennek nyomait nem látjuk, sőt ellenkezőleg éppen a helyi nagy- birtokos, az egyház és kormányzat tették lehetővé a nagy kezdeményezést. Józsa doktor leveleiből megrendüléssel olvassuk, mily lelki harcokat kellett Tessediknek átélnie, s nem egyszer a józanság és őrület határán állnia. Józsa barátja és orvosa volt Tessediknek, s nem egyszer agyrázkódástól, elmeháborodástól féltette barátját, hiszen ellenséges paptársa, Boczkó Dániel a szószékről kiprédikálta őt, s ilyenkor — mint Józsa írja — „Tessedik vére hullámzásba jő“. Különösen a királyi kitüntetések után kezdik a hajszát ellene, s elsősorban a „feketekabátosok“ maradnak el mellőle. Gyűlölték őt, mert felfedte a panamákat a szarvasi hadseregszállításokkal kapcsolatban ; gyűlölték, mert pozsonyi mesterekre bízta a nagyobb építkezéseket; 1783-ban Tessedik ellenségei hat bikát hajtottak Tessedik gyümölcsösébe, hogy fáit és veteményeit elpusztíttassák ; hibáztatták, hogy olvasókönyvéből hiányzik az evangélikus miatyánk, ezenkívül selyemgyártónak csúfolták, megrótták, mert nem jár murira, vakondoknak csúfolták a föld keveréséért, valláskeveréssel is vádolták stb. Mi mindent kitalál az emberi alaesonyság, hogy
