Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 9. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 415 juk őket. „Miért olvasnak a fiúk ponyvaregényeket?“, „Férfiúnak születtem, férfiúvá kell lennem“, „Mely filmeket szeretem és miért?“, „Mit jelent számomra a vallásos világnézet?“ : vég nélkül sorolhatnám fel azokat a kérdéseket, amelyekre, sajnos, a mai érettségizett átlagember is alig tud felelni, mert egyéniségének kiforrása alkalmával senki sem tette fel őket előtte. A történelem, a fizika, a földrajz, a művészettörténet is segédkezhet a magyar tanárnak ebben a nevelő-gyakorló és legeslegutolsó- sorban számonkérő munkában. Nem azért, mert az érettségin lehet szükség rá, hanem azért, mert ezek a tudományok is belekapcsolódnak a tanuló egyéniségének, világnézetének a fejlesztésébe. A magyar dolgozatírás nem anyag számonkérése, hanem előkészítés az életre. Arra a magyar életre, amelyben a társadalomnak tisztábbnak, erősebbnek és főleg : műveltebbnek, öntudatosabbnak kell lennie. (Nyíregyháza.) Dr. Sziklay László. MEGJEGYZÉSEK. ENGEDELMESSÉG. — A Protestáns Tanügyi Szemle 1938. szeptember 1. számában megjelent : „A bizalom a nevelés szolgálatában“ című cikk folytatása. — A szeretet kiépítette a bizalom aranyhídját a nevelő és a növendék között. E bizalom eredménye az engedelmesség. Az engedelmesség az akarati lelkitevékenység körébe tartozó lelki megnyilvánulás. Az akarat lelkiéletünknek az a köre, melynél az én hat a külvilágra, s így — az ismerő és érző lelki tevékenységet jellemző több-kevesebb passzivitás mellett — teljesen aktív jellegű. Akarati életünk lelki alapja az ösztönök sokfélesége. Az ösztön azon öröklött lelkikészség, mely jellegének megfelelő kiélésre törekszik, s amelyek közül azok akarnak uralomra jutni, melyek a legerősebb adottsággal rendelkeznek. A fejlődő gyermeklélek hasonlít egy távolról szép és nagyon hasznosnak látszó réthez, melyen a legkülönbözőbb növények egymással versenyre kelve nőnek. Az egyik alacsony, a másik magas, ez erősebb, amaz csenevészebb, de abban mindegyik megegyezik, hogy élni, kifejlődni szeretne. Ha azonban közelebbről nézzük meg ezt a távolról oly szépnek és hasznosnak mutatkozó rétet, azt látjuk, hogy nagyon sok a haszontalan dudva, sok a mérgesnövény a hasznosak között. Honnét jöttek ezeknek magjai? A szél, a víz hozta oda, s a jó gazda irtja ezeket. Lelkiéletünk öröklött magvaiból is ilyen tarka-barka, kétes értékű lelki növények fejlődnének, ha növekedésükre nem ügyelnének a hivatásos és nem hivatásos nevelők. Az öröklött, a veleszületett ösztön kiélésre való törekvése indítja meg tehát az akarati élet fejlődését, s így már a gyermeknek is van akarati élete, akaratát végre is igyekszik hajtani, vagyis cselekszik. Cselekedetének rugói a meg nem rendszabályozott ösztönök, s ezek válfaja a vágyak. Az ösztön és vágy nyakló nélkül, vagyis megfontolás, az öntudat kormányzása, irányítása nélkül tesz, cselekszik. Nem számol a következményekkel, a pillanat hangulatárak befolyása alatt már megszületik az elhatározás, s ezt nyomon követi a tett is. Ezért van szükség a felelőtlen jellegű tevékenység korlátok közé szorítására. Mindaddig, míg az erkölcsi belátás nem fejlődik ki a gyér-
