Protestáns Tanügyi Szemle, 1938

1938 / 9. szám - Dr. Harsányi István: Mai magyar regényírók nyilatkozata a történeti regényről

400 Dr. Harsányi István : Mai regényírók nyilatkozata a történeti regényről.

4. végül pedig neves magyar írók és államférfiak leveleinek olvastatásán keresztül igyekszem közelebb vinni őket a tervező, a teremtő, valamint a csöndes „polgári“ életet élő író leikéhez, szellemének kohójához, műhelytitkaihoz.

Ez alkalommal mindössze arról számolok be, hogy milyen eszközökkel kíséreltem meg a történelmi regény iránt érdeklődés felkeltését s hogyan próbáltam valóban élményszerűvé, emlékezetessé tenni számukra a történelmi regényt a történetírásról tanultak kapcsán.

Tanítványaim jelentékeny része már az előző esztendőben megunta az ú. n. ifjúsági regényeket. A May és Verne olvasása is alábbhagyott már. Némelyikük veszedelmesen kanyarodott a ponyvák, a detektív- és rokon regények örvénye felé. Mások érdeklődése azonban ösztönösen fordult a történeti regények irányába. Már az év elején emlékeztettem az osztályt a némelyek által olvasott szép történeti regényekre, s mikor a történetírást kezdtük tárgyalni, már elég bőven volt anyagunk, aminek alapján megállapíthattuk, hogy a múlt idők eseményeit, életét nemcsak a történettudós tudja műveiben elénk tárni, hanem költők, szépírók is vállalkoznak arra, hogy egy-egy kort, rég elporladt embereket élővé varázsoljanak szépirodalmi művek segítségével.

Figyelni kezdtük könyvünk rövidebb történeti tárgyú olvasmányait, s kerestük bennük a történeti igazságokat. Megfigyeltük, hogy pl. Tinódi, Arany János és Gárdonyi hogyan dolgozzák fel ugyanazt a tárgyat. Figyeltük az Egri csillagok végén a sok utánjárás eredményeként előállt névsort, s az osztályban elhangzott beszámolókból rájöttek a tanulók arra, hogy milyen sok szép, olvasásra érdemes magyar történelmi regényünk van. Amikor láttam, hogy az osztály érdeklődése élénken fordul a történeti regények felé, felvetettem azt a gondolatot, hogy nem volna-e jó összeállítani az osztály számára a magyar történeti regények lehetőleg pontos jegyzékét. Az osztály kapott a feladaton, s már a következő órán nagy csomó cím volt birtokunkban. Néhány diák vállalkozott arra, hogy megrostálja és csoportosítja az adatokat, s megállapítja a beadott feljegyzések alapján a magyar tört. tárgyú regények jegyzékét.

Mikor ez megtörtént, mindenki vállalkozott arra, hogy néhány regényt elolvas. Persze itt is fiúk segítségére volt szükség az olvasás irányítása terén, mert könnyen megtörténhetett volna, hogy némelyik regényt sokan, másokat senki se olvas el. Akadtak, akik egy korszakról szóló (IV. Béla : tatárjárás), mások, akik egy írótól származó (Jókai, Gárdonyi) regények olvasását vállalták.

Bizonyos tervezgetések, irányítgatások után elhatározta az osztály, hogy egyöntetű formában írásos beszámolót készít minden történeti regényről (értekezés!), s e beszámolókban feltünteti az írót, a könyv címét, megjelöli a kort, amelyben a cselekvény lejátszódik, felsorolja a főbb szereplőket, végül megírja a mű rövid