Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Kónya Sándor: Az Országos Református Tanáregyesület XXXII. rendes közgyűlése
Kónya Sándor : A: Országos TanáreggesiiM XXXII. rendes közgyűlése. 377 nyos, hogy az idők rendkívüli aggasztó komolyságának a tudata egy pontra irányuló feszültségével eredményezhette azt az előre meg nem állapított összhangot, amely a közgyűlés legtöbb mozzanata és középponti gondolata, a vallásos nevelés kérdése között kilomboso- dott. Már az egyik szakosztályi értekezleten a Világnézet és iskola nehéz kérdésének a megvitatásában az egyik részletgondolatnál előadó és hozzászólók megegyeztek abban, hogy a világnézet nélkülözhetetlen elemét fejlesztő vallásos nevelés csak akkor lehet eredményes, ha abban (éppen úgy, mint a nemzeti és szociális nevelésben) minden tanár résztvesz, de a segítségadásban őszinte önismerettel, talán fájdalmas, de szükséges nemzeti bűntudattal elsősorban önmaga lelkületét kell felülvizsgálnia. A vallástanárok értekezlete szomorúan látta és vitatta meg a vallástani kézikönyvek hiányait, fogyatékosságait, érezte a bel- és külmissziói munkáról tanítás elégtelenségeit, vagy teljes hiányát. Vargha Tamás lelkész, gimn. igazgatótanácsi elnök, egyházi beszéde a gyűlés előtti istentiszteleten a szép templom szép boltívei alatt szintén a vallásos nevelés gondolatkörébe hangolt. János 21 : 15—17. alapján pásztoroknak nevezve a tanítókat és tanárokat, akikre lelkeknek, a Krisztus juharnak a legeltetése, irányítása, veszedelmektől megóvása van bízva : az Igének azt az üzenetét hirdette, hogy mindenféle j)ásztori szolgálat feltétele a Krisztus iránti szeretet. „Jó pedagógus-pásztor, csak Krisztust szerető ember lehet. Mert mi a pásztor hivatása? Vezetni gyöngéd kézzel a juhokat az igazságnak, a bölcseségnek, a szeretetnek az útjára. De ki az igazság? A Krisztus! ,Én vagyok, az igazság.' Ki a bölcseség? A Krisztus ! ,Lőn nekünk Krisztustól bölcseségünk.' Ki a szeretet? A Krisztus ! ,Maga az örökkévaló isteni szeretet' — hirdeti az apostol. Ezekre vezetni a juhokat tehát azt jelenti: Krisztushoz, a Krisztus útján vezetni őket. És vezethetem-e arra őket, ha Krisztust nem szeretem? Vezetheti-e a tanár a klasszikus világ szépségeihez a növendékeket, ha únja tárgyát, ha nem lelkesedik azért? Vezetheti-e még a matematikai igazságokra is, aki nem lelkesedik a matematika igazságaiért? Bizony nem ! Krisztus útján is csak akkor vezethetem, csak akkor lehetek krisztusi értelemben pásztora a rámbízottaknak, ha ég a szívem Krisztusért— Egyik üdvözlet vezető gondolata a református tanároknak azt a korszerű feladatát formálva irányító igazsággá, hogy „az új nemzedék őrizzen meg mindent, ami a múltban érték, az újból azt vegye ál, ami nekünk való“ : magától Istentől s éppen a nevelés útján várja a segedelmet. A másik, megállapítva, hogy az iskolába járó kisfiúk, leányok s ifjúvá serdültek jelen zűrzavaros világban való „hova masírozása" nagyrészt a tanároktól függ : azt az igazságot állítja oda, hogy ők pedig csak „akkor vezethetik az ifjúságot szebb és boldogabb életre, ha Krisztustól kérdezik meg : merre, hová vezessék azokat“. A harmadik, rámutatva arra, hogy „a legutóbbi idők vallásellenes mozgalmaiban népünkben nem él úgy a vallásosság és hazafiasság, mint kellene“ : a veszedelmek ellen való küzdésre erőmerítést remél és vár az egyesület tagjaitól.
