Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Sós István: A debreceni református kollégium vázlatos sporttörténete
354 Sós István: A debreceni kollégium sporttörténete. Igazi nagy lelki nyereség nem születik soha áldozathozatal nélkül. Éppen azért, amikor ez a mozgalom áldozatot kíván ifjúságunktól és rajta keresztül a magyar társadalomtól, ugyanakkor gazdagodást, lelki megerősödést, igazi lelki növekedést is jeleni. Elsősorban megismerteti ifjúságunkat a magyar sors mai legégetőbb kérdéseivel. Minden ékes történettanításnál többet tesz azért, hogy tanulóink megtapasztalják életüknek a nép életével, sorsával való összefüggését. A nagy népi sorsközösség élménye fog megszületni számukra e kérdésekkel való foglalkozásukból és a jövő biztosításáért végzett munkájukból. Feltárul előttük a magyar végzet, s benne saját sorsuk meghatározottsága, óriási felelősségük a nemzet jövőjéért. Meg fogják érezni áldozatuk nagyszerűségében a nemzetért viselt áldozat felemelő magasztosságát. Minden erkölcsi tanításnál ékesebben fogja nevelni őket a cselekvő részvétel egy ilyen igazán heroikus megmozdulásban, amelynek ideális emelkedettsége meghazudtol minden reális számítást. A falukutatásban való részesedés lehetősége is előttük áll (kivált a felső osztályokban), legalább is az érdeklődés formájában. Főiskolára menő középiskolásaink, számára előkészület lesz a céltudatos főiskolai falukutató munkához és a munkaszolgálathoz. Megnövekszik saját életük jelentősége. Nem gyermekek többé, akik csak hallgatják a hazafias szónoklatokat és tanításokat, hanem cselekvő tagjai egy nagy munkaközösségnek, amely segít építeni a nemzet jövőjét. De tanáraikkal is minden mesterséges fogásnál ezerte jobban fogja összeforrasztani őket e mozgalom együttes munkálása. Íme, egy nagy nemzeti feladat, amely épúgy egységbe fűzheti a tanárt és tanítványt, mint a szabadságharc nagy élménye és emlékének közös ápolása. A tanárságon áll, hogyan aknázza ki ezt az ifjúság teremtette nagyszerű alkalmat nemzetnevelő munkájának tökéletesítésére. (Debrecen.) Dr. Péter Zoltán. A debreceni református kollégium vázlatos sporttörténete. A test nevelésének gondolata nem újkeletű. Megtaláljuk már a legrégibb népeknél éppen úgy, mint a XX. század népeinél. Koronként és fajonként változott ugyan annak megfelelően, ahogyan változott a nevelés célkitűzése, a nevelés központi gondolata. Más irányú nevelést látunk a görögöknél, mást a rómaiaknál, mást a középkor népeinél. A keresztyénség a görög és római világból csak az elfajult testnevelést vehette át, és így természetesen nem csodálkozhatunk azon, ha a testnevelés gondolatáért nem lelkesedtek. A középkorban is túlzásokat és elhajlásokat találunk; csak később a reformáció helyezi vissza a testnevelést az őt megillető helyre. Tertullianus
