Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - Dr. Péter Zoltán: A debreceni református kollégium ifjúságának telepítési mozgalma
Dr. Péter Zoltán : A debreceni kollégium telepítési mozgalma. 351 2700 P-érl megvásároltak egy házat kis belsőséggel, a Szeretetszövet- ség útján kieszközölt ingyenes vasúti teherkocsin leköltöztették az egész családot, amelynek még maradt pénze gazdasági felszerelésre és állatok vásárlására is. A telepes Kisgyörgy Sándor, ötgyermekes családapa ; kiválasztása a matolcsi és drávafoki lelkészek jó ajánlása alapján történt. E telepítés megvalósítása közben egyfelől egyre szélesebben tárult ki előttünk a telepítés problémája, másfelől elterjedt a mozgalom híre, s áldozatkész emberek egész sora jött támogatásunkra. Ügy érezzük, kötelességünk tőlünk telhetőleg mindent elkövetni, hogy a kezdeményezés ne maradjon magára. Idővel egy nagyszabású országos mozgalom körvonalai bontakoztak ki lelkünk előtt. Sok ilyen telepítő csoportnak kell alakulnia, amelyek mind egy-egy család átköltöztetését és ingatlanhoz juttatását vállalják. A megsegítettek nem könyöradományként kapják az összeget, hanem kamatmentes kölcsönként, amelyet bizonyos idő alatt tehetségük szerint visszafizetnek. (A mi Kisgyörgy Sándorunk pl. évi 200 pengővel fizeti vissza a kapott 4000 P-t.) A telepítés tervszerű irányítása céljából szükség van valamilyen központi intézményre, amely a mozgalom pénzügyi, jogi, gazdasági vonatkozásait szakszerűen irányítja. Elszórt telepesekkel ugyanis nem érünk célt. Egy faluban egy odavitt család felszívódik az idegenségben és gyökértelenségben. Tömböket kell alkotni a telepesekből, hogy ellenállhassanak a rájuk váró nehézségeknek, és megfeleljenek nemzeti feladatuknak. Hogy pedig egyszerre több vételalkalmat vagy a földbirtokrendezéssel felmerülő földhözjuttatási alkalmat ki tudjunk aknázni, ahhoz az egyes telepítő csoportok tőkéjének koncentrálására van szükség. Ezt csak egy központi altruista bankintézménnyel oldhatjuk meg. Különben sincs befejezve az ügy azzal, hogy egyes családokat áttelepítünk. Ezekre tovább is figyelemmel kell lennünk. Aztán a tőlük származó visszafizetések is újabb — permanens — telepítést tesznek lehetővé. Ma már tisztán áll előttünk az is, hogy ennek a mozgalomnak kiépítése a legnagyobb és legsürgősebb nemzeti és társadalmi feladatok közé tartozik. Akármilyen módon bonyolítják le a földreformot, ilyen társadalmi segítőakció híján éppen azok nem fognak földhöz jutni (vagy ha hozzájutnak, nem fogják tudni kellően megművelni és magukénak megtartani), akikért egyedül érdemes földreformot csinálni : a tősgyökeres földtelen magyar parasztság. A mai földreformtörvény a föld árának 30%-át előre kívánja a földhöz juttatandótói, aki gazdasági felszerelés nélkül nem foghat hozzá a gazdálkodáshoz. Ezt a 30%-ot megfizetni, a szükséges felszerelést és állatállományt megvásárolni éppen a Tiszántúl századokon át tervszerűen elnyomott tősgyökeres magyarsága a legképtelenebb. Az államtól az is óriási áldozatot követel, ha ilyen feltételek mellett végzi a földreform munkáját. Ehhez is nemzeti erőink teljes megfeszítése szükséges pénzügyi és politikai tekintetben. Ha ezenkívül
