Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 8. szám - S. Szabó József: A négyszázéves debreceni kollégium
340 S. Szabó József: A négíjszázéves debreceni kollégium. Debrecenen túl azonban — mint említettük — Magyarország nagykiterjedésű vidékei is élvezték kollégiumának áldását. Innen kerültek ki a protestáns köznemesség javarészének, a szabad kunoknak és hajdúknak tanult fiai, kik a városokban, megyékben, kerületekben, sőt az országgyűléseken is vezetőszerepet vittek. Kimagasló férfiakat adott az egyházi, társadalmi municipális és állami közélet minden ágának és rétegének. Hadd említsem itt csak Kölcsey Ferencet, gr. Tisza Istvánt és Horthy Miklós kormányzót. Nemzedékről-nemze- dékre keltek ki belőle, akik szóval, tollal, tettel, szorgalmas hivatali és más munkával, s ha kellett karddal és vérrel is védték egyházukat és hazájukat, áldozták érettük életüket. Volt idő, amikor a műveltségnek, tudománynak, egyháznak és hazának szintén kiváló szolgálatokat tett sárospataki és pápai kollégiumok üldözése és bujdosása miatt hosszú évtizedeken keresztül egyedül a debreceni kollégium világító tornya állott az országban a csapkodó hullámok között, és árasztotta, mint anyaiskola, református részről az egész országban a szellem fényét és melegét. De nem pusztán a reformátusoknak, hanem, mint feljebb említettem, az egész protestáns köznemességnek. Ennek az emlőjén táplálkoztak, és szellemét szívták magukba a felvidéki vármegyék •— leginkább tótságiak és a Szepesség — evangélikus nemességének ivadékai, ahogy a tanulók névsorában olvassuk : a Benedictyek, Segnerek, Fábriciak, Thessedikek, Ambró- zyak, Pomerek, Lehóczkyak, Institorisok, Szontaghok, Draveczkyek, Pulszkyak, Genersichek, Strompok, Daxnerek, Trsztyánszkyak, Metznerek, Prunyiak, Fornéthok stb. — Még a magyarországi szerbek is érezték a kollégium jótékony hatását. 1757-től kezdve, amikor Joannes Csernovics de Macsa et Futták beiratkozott növendékei közé, előbb szórványosan, jóformán titokban, mert hiszen csak protestánsok lehettek tanítványai, akadtak egyes szerb tanulók is a kollégiumban. De 1830-tól kezdve, amikor a kormány megengedte, hogy másvallásúak is lapulhassanak benne, 1848-ig feltűnő nagy számban keresték fel a szerb ifjak, akik — ez érdekes és jellemző — a beiratkozásnál magyaroknak vallották magukat. Természetesen a kollégium még inkább azokká tette őket. Különös érdeme a jubiláló kollégiumnak, hogy gyökereit a magyar népélet legalsóbb rétegéig bocsátván le, kiemelte annak őstermő erejéből a kiválóbb szellemi tehetségeket, melyekkel állandóan megtermékenyítette és fölfrissítette a magyar kulturális és nemzeti életet. Így lett elsőrenden a magyar nép és faj kiművelője és vezető iskolája. Ezreket és ezreket állított ily módon az egyház és haza szolgálatában fontos pozíciókba a miniszterektől, általán a közpálya legmagasabb tisztviselőitől le a legkisebb, de jelentős állásokig. Ma már nem lehet hiánytalanul kimutatni a négyszázesztendős kollégium magasan kiemelkedett növendékeit. Más helyen megpróbáltam — a magam és mások kutatásai alapján — összeírni őket. Közel 2000 drágakőtől csillogó felséges diadém ez a csonka névsor is az öreg kollégium homlokán. A sok hírneves költő, író, tudós, tanférfiú,
