Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 323 országról alkot, önkéntelenül is a környező idegen világ hatása alá kerül. Vigyázzunk, nehogy a régi magyar generáció rajongó szeretetét és illúzióit felváltsa a küzdelmeiben erkölcsileg és anyagilag magára maradt kisebbség keserűsége. Fiatal erdélyi magyarok között erre is láttam már példát. Bármilyen öntudatos egyébként nemzeti nevelésünk, a határokon túl élő több mint hárommilliós magyarság ismeretét és a velük való összetartozást nem ápoljuk eléggé ifjúságunk lelkében. Sohasem szégyen tanulni onnan, ahonnan tanulni lehet : a német ifjúsági szervezetek lapjai, köztük még a leányszervezeté is (Das deutsche Mädel) külön rovatot vezet, és pedig állandó rovalot a német kisebbségekről. A német ifjúsági Vöröskereszt lapja pedig (Deutsche Jugend) valamelyik év októberében külön kisebbségi számot adott ki : kisebbségeik földrajzáról, történelméről, életükből vett elbeszéléseket, olyan formában, hogy 10—12 éves gyermek is megértheti és elolvashatja. Ha hatvanötmilliós birodalomnak fontos tízmillió kisebbség, kilencmilliós nép tudatában sokkal fontosabb kell, hogy legyen hárommillió magyar. Nem elég, ha ez a kérdés szakszerűség keretein belül marad : ahhoz, hogy a magyar életet alakító erővé váljon, köztudattá kell válnia. Ezzé pedig csak a magyar nevelésen keresztül lehet. Az a kérdés, milyen szerepe van itt a levelezésnek. Hangsúlyozom, hogy maga a levelezés semmiféle pozitív ismeretszerzést nem pótol. Csak egy lépés arra, hogy közvetlen összeköttetésbe kerüljünk azzal a kérdéssel, amelyikről éppen szó van. A személyes ismeretség és baráti érzés azonban megadja azt, ami viszont más egyébbel nem pótolható. Egészen másképpen fest egy birtokelkobzás, munkavédelem, nyelvvizsga, ügyvédi numerus clausus, ha olyannak a kenyerét fenyegeti, aki nekem barátom, rokonom, testvérem, akit szeretek és hozzám tartozik. Hátha lesz olyan magyar diák, akinek a szíve ezen keresztül nyílik ki az egyetemes magyar probléma iránt. Ez után még nagyon sok mindennek kellene következni, amiről továbbiakban beszélek. Ami magát a levélváltást illeti, a magyarországi levél ne szállítson semmi irredenta megnyilvánulást, olyant, amivel elszakított területen élő barátjának súlyos kellemetlenséget okoz. Őszinte érdeklődést vigyen a levelezőtárs egyéni életkörülményei iránt és baráti melegséget. Aki ismeri a kisebbségi magyar lelkületét, tudja azt is, hogy a kinyújtott baráti kéz mit jelent. Igyekezzék megtudni a magyarországi diák, barátja vagy barátnője milyen képet fest magának a mai Magyarországról ; van-e és milyen magyar irodalmi műveltsége, történelmi ismeretei. Puhatolja ki, milyen érzéssel helyezkedik bele az új világrendbe, milyen mértékben tanulják meg az uralkodó nemzet nyelvét; tartanak-e fenn kapcsolatot ifjúságával; ismerik-e annak a viszonyait, törekvéseit. Minden személyes ismerkedésnek természetes következménye, hogy két barát elmegy és meglátogatja egymást. Megszállott területi magyar gyerek éppen olyan vágyódással tekint Budapest felé, mint a mienk valamelyik európai nagy fővárosra. Az ilyen utazásokat is igen megkönnyítené a személyes ismeretség. Magyar pénzből viszont elég jelentéktelen összegből meg lehet közelíteni bármely megszállott területet. Különösen, ha az ellátás mindkét részről baráti alapon megoldható. Iskoláinkban ma már igen sok az olasz- országi tanulmányút, gyakori az ausztriai nyaralás, vagy a német diákcsereakció. Ez kulturális szempontból és nyelvtanulás szempontjából mind igen üdvös és hasznos. Ugyanígy meg kellene azonban szervezni, legalább is megkísérelni a megszervezést, egy-egy diákutazást Erdélybe, vagy a Felvidékre. Természetes, hogy az út Bukaresten és Prágán keresztül vezet: az sem árt azonban, ha ezt á tájat is megismerik ; az Aldunáról és a Fekete-tengerről beeresztik az embert Brassóba, Csíkba és Háromszékbe. Mai valutáris viszonyok mellett és az élelem roppant olcsósága mellett egy ilyen utazás lényegesen kevesebbe kerül, mint Német- vagy Olaszország. Bizonyosra veszem, a hogy Budapesten ma már, sajnos, több középiskolás diák ismeri Bécset vagy Velencét, mint Kassát vagy Kolozsvárt. Történelmi emlékeink, táji, népi és népművészeti eredetiségeink nagy része ma már elszakított területre esik. 3*
