Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Kun Sándor: A debreceni Tankerület igazgatói értekezlete
316 Kun Sándor: A debreceni Tankerület igazgatói értekezlete. elfoglalt rang, hanem a sors által elrendelt munkakörben becsülettel elvégzett tanító és nevelői munka adja az igazi értéket. Az 1935. törvény egységes vezetés alá rendelte a különböző iskolákat. Már az egységes vezetés is kizárja, hogy egyes iskolák elzárkózva mint megközelíthetetlen fellegvárak éljék a maguk külön életét. Ha a magyar oktatórend gerincét a középiskolások adják, az összefogásnak náluk kell megindulni, másrészt őáltaluk felfelé és lefelé is. Az iskolák vegyék fel tehát a következő iskolai évtől programm- jukba a kölcsönös látogatást, és ismerjék meg egymást s egymás munkáját. Különösen szükséges, hogy a különböző célú iskolák közeledjenek egymáshoz. A gimnáziumi tanárok számára a tanulságoknak tömege fog kínálkozni, ha pl. egy kereskedelmi iskolába látogatnak el. Egy előttük ismeretlen világba fognak betekintést nyerni s meg fognak arról győződni, hogy mennyivel nehezebb pedagógiai munka folyik a gyengébb tanulóanyag miatt ezekben az iskolákban. Mert a mi sajátságos beteges felfogásunk miatt a kereskedelmi és közgazdasági pályákra nem az értelmesebb, elevenebb eszű gyermekek mennek, mint a nyugati államokban, hanem a tehetetlenebbek, értelmetlenebbek, az egész magyar élet nagy kárára. A legfelsőbb helyről elhangzott szózatokra végre mégis csak fordulat fog bekövetkezni a magyar közvéleményben. A folyó iskolai évben már befutottak az első ösztöndíjas jeles tanulók mint biztató ígéretek. Sorsfordulat előtt állunk, mert a következő esztendőkben dől el, hogy a magyar középosztály gyermekei képesek lesznek-e a nekik szánt új munkaköröket s vezető pozíciókat is a magyar közgazdasági életben elfoglalni, azokat méltón betölteni, s véglegesen birtokukban megtartani. Az iskolalátogatások megismeréssel, tanulságokkal, kölcsönös ráhatásokkal, élménnyel járnak, s általuk jöhet, vagy helyesebben jönnie kell, a kölcsönös megbecsülésen át az egész tanítórendnek szilárd összekovácsolása a nagy nemzeti célok, a művelődés egysége s az egységes világszemlélet szolgálatában a legszentebbért, a mindnyájunktól várva-várt boldogabb magyar jövendőért.“ Dr. Gadl László tanügyi főtanácsos, karcagi református gimnáziumi igazgató : Az előadó igen széles alapon ragadta meg a problémát. Sikerül-e valaha a nevelésnek és oktatásnak és a tanítótól kezdve az egyetemi tanárig az oktatórendnek ezt az egységét megteremteni? Kétségtelen, hogy a világosfejű ember mindenütt tanulni tud, ha mást nem, legalább azt, hogy mit hogyan nem kell csinálni. A hospitálás önkritikára és önbizalomra nevel. A tiszántúli református egyházkerületnél e tekintetben hathatós lépés történt. Elrendelték, hogy a fenntartótestületek gondoskodjanak anyagi fedezetről, hogy a tanárok egymás tanítási módszerét tanulmányozhassák. Ezt az első lépést Karcagon már megvalósították. Történtek is látogatások, nem ugyan csoportonként, hanem egyenként. A tanár célját bejelentette, utólag pedig beszámolt tapasztalatairól az igazgatónak, de a beszámolót esetleges kényes volta miatt nem viszik tanári testület elé. Mindig hasznos volt a látogatás, új egyéniségeket, új szempontokat ismertek meg a látogatók. A módszerfejlesztés kérdésében alig van hasznosabb eszköz.
