Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Kun Sándor: A debreceni Tankerület igazgatói értekezlete
314 Kun Sándor: A debreceni Tankerület igazgatói értekezlete. A gyakorlati középiskola egyik típusa a líceum. A líceum feladatát a 3. § tartalmazza. A nevelési pályákra előkészítő egységes középiskola a líceum. Azonfelül, s itt van nagy jelentősége a leánylíceumnak, munkaterülete a betegápolás, gyermekvédelem, népvédelem, szegénygondozás, iskolanővéri intézmények. A gyakorlati középiskolák másik nagy típusa a gazdasági középiskola, ennek feladata a 32. §-ban van meghatározva. A két típus, a líceum és a gazdasági középiskola képesítése szóról- szóra teljesen ugyanaz. Hogy az új törvény és a kiadandó miniszteri rendeletek milyen változást hoznak a szakiskolák életében, hogy az élet meg lesz-e elégedve, jobban vagy kevésbbé, az iskolatípusokkal, az még a jövő zenéje. Nem osztom ebben az egyben dr. Huszti József egyetemi tanárnak véleményét, aki a Magyar Szemle most áprilisi számában ír ezekről a kérdésekről, s megállapítani kívánja, bogy a kereskedelmi típus csak annyi változáson megy át, hogy az eddiginél lényegesebben gyakorlatibb irányúvá fog válni. Mi az ellenkezőtől félünk, a szaktárgyak óraszáma csökken, míg a német tanítása pl. a négy osztályban heti 20 órát kap. Sokan úgy gondolkodunk, bogy a németben a jövőben sem fogunk lényegesen nagyobb eredményt elérni, s viszont hogy a gyakorlati tárgyú órák számának csökkentése nem fog-e leérettségizett növendékeink kenyéradó gazdáinál, a vállalatoknál kellemetlen érzést kiváltani, még nem tudjuk. Hiszen a gyakorlati élet emberei eddig is több kifogást emeltek iskoláink ellen, felhozva azt, hogy kikerülő növendékeink nem tudnak eléggé gyakorlatiasan gondolkodni. Hivatkozom dr. Éber Antal képviselő, az Orsz. Közokt. Tanács tagja, képviselőházi beszédére, melyben teljesen osztja Walter Löbner lipcsei professzornak felfogását, hogy miket kíván ő vizsgáztatók elé állítani mint előfeltételt : Ne vizsgálj betanult tudást, hanem helyezd a vizsgázókat valamilyen praktikus helyzetbe, amelyben lehető gyorsan és világosan kell határozni. A továbbiakban vizsgáljuk a különböző középiskolák egymáshoz való viszonyát. Itt sokat fogom idézni miniszterünket, aki a törvény indokolásában ezeket mondja : „Célom a törvényjavaslattal az elméleti irányú középiskola, a gimnázium mellett a vele egyenlő értékű gyakorlati iskolafajták megteremtése. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy aki az élet rohanó versenyében nem akar alul maradni, aki magának bárhol, de különösen a legnagyobb anyagi lehetőségeket kínáló gazdasági életpályák egyikén, vagy másikán akar jólétet, elismerést és tekintélyt szerezni, az szükségképpen kénytelen az eddiginél teljesebb műveltségre szert tenni.“ A múlttal szakítani kell, ez csendül ki a miniszter indokolásából, de erről tartott rádióelőadást Kosa miniszteri osztályfőnök is. „Nem szabad kétséget hagynunk aziránt, hogy a gazdasági középiskolák nem másodrendű gimnáziumok. Amíg a gimnázium az elméleti irányú szellemi képzés iskolája, a gazdasági középiskola a gyakorlati irányú szakszerű képzés helye. A gimnázium
