Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 7. szám - Rezessy Zoltán: A nemzetiszocialista szellem a német középiskola tudományágaiban
Rezessy Zoltán : Nemzetiszocia lislu szellem a német középiskolákban. 297 le : A cholera egy hirtelen inficiáló generális korporálmiserabilitás- gyengeség által afficiált individuumnak sanguinikus naturájú, abundáló fluidumquantitásoknak Superlativ absorbeálása által prokreált, abnormális, provizórikus átmeneti állapota, mialatt a speciális naturálkonstituciósképesség reális, arteriálisan disposi- cionális stomachalpatientialitásától deliberálni igyekszik; Cholera ist nichts anderes, als der durch superlative Absorbierung abundie- render Fluidumsquantitäten sanguinischer Natur prokreirte, abnormal provisorische Uebergangszustand eines durch plötzlich infizierende generelle Korporalmiserabilitäts-schwäche affizierten Individuums, währenddessen sich die spezielle Naturalkonstitutionsfähigkeit von ihrer realen, arteriell dispositioneilen Stomachalpatien- tialität zu deliberieren sucht.“ Mindenesetre nagyon szembeszökő példa, mert ily sok szóval ennyire semmitmondáshoz tényleg külön céhművészet kell. Túláltalános szakkifejezések mindenesetre logikus halmaza, amely kétségtelenül alkalmas arra, hogy a nemzetközi tudományos szóhasználatban jártas professzor ebbeli képességeit fitogtassa s hallgatóiban maga iránt ,,szent borzalmat“ keltsen, de vajmi kevés köze van magához a kolerához, annak valószerü leírás alapján való megértetéséhez és megmagyarázásához, smég kevesebb reményt nyújt arra, hogy a gyakorlati orvos ennek az életidegen szóhalmaznak valaha is valami hasznát venné. Elképzelni is borzasztó, hogy ily túláltalános meghatározásokkal, melyekbe csaknem az összes járványos betegség, kisebb-nagyobb megszorításokkal belefér, felruházott orvosok kerüljenek kolerabetegek ágyaihoz, mert fel sem ismernék talán a betegséget. A ily meghatározások alapján legalább is bizonyosan nem. Az új birodalom nyelvtudósait tehát úgy vonják most már be a nemzeti munkaközösségbe, hogy feladatukká tették az ógermán nyelvkincs tanulmányozását, azzal a határozott célzattal, hogy a nemzetközi kifejezéseket igyekezzenek a régi német szók és kifejezésmódok felújításával kiszorítani. Működésüknek az eredménye, hogy pl. a Lokomotiv h. Zieh, Elektrizität h. Bern, % h. von Hundert : v. H. már meglehetősen elterjedt, s hogy a latin betűk használatát a gót betűké már annyira kiszorította, hogy ezekkel már nemcsak a sajtóban, iskolában stb., hanem az írógépeknél sem találkozunk.1 Elgondolhatjuk, hogy az ógermán nyelvészet és irodalom kutatása mennyire fellendült így az egyetemeken is, és ilyen irányban művelik a képzőművészeteket is. A nemzetközi tudós és művész szellem e téren is annyira eltűnőiéiben van, hogy még az elméleti szépségtan, az esztétika is ilyen feladatokkal birkózik, mint pl. „Művészet és faj“, amely mögött persze a népi és a nemzetközi művészet problémája fekszik. A latint főként formális intel1 Hozzánk is eljutott többek között ennek a mozgalomnak a hulláma. De hogy kevés eredményt tudtunk elérni, főoka éppen abban lehet, hogy nem mentünk túl a szabadelvű bírálat határán, s nyelvészeink, iskola, sajtó, propagandamunkája egységes szervezése és irányítása híján hiányzik az a pótlás, amely nélkül az egész mozgalom üres szalmacsépléssé válik.
