Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
280 Hazai és külföldi irodalom. lést a Kollégiumban meghonosította, és aki a pestis után rendes énekkart — vegyeskart —- szervezett, aztán a Kántus első idejében való jelentős szerepléseiről, majd az énekkar kezdeti szervezetéről beszél. A III. fejezet a praesesek kora (1825—1885). Ez a kor jelentős változást hozott a Kántus életében, mert Szotyori Nagy Károly ekkor alakította át az énekkart vegyeskarból férfikarrá és kezdette nieg a magyar népdalok énekel- tetését is. Ismerteti a szerző az első alapszabályt teljes részletességgel, majd az elnyomatás alatti idők tárgyalása után ismét az alapszabályokkal foglalkozik. E fejezetet a testület létszámának, szólamainak, énekanyagának, fejlődésének és szerepléseinek részletes ismertetésével zárja le. „Énektanárok alatt“ a IV. fejezet címe, amelyben a könyv írója a Kántus nagy karvezetőjének, Mácsai Sándornak állít méltó emléket. A Kántus valóban az ő vezetése alatt lett nemcsak ország-, de világhírű is, és az ő praesessége, majd tanársága alatt élte a Kántus aranykorát. Ezt a kort különösen gondosan és nagy szeretettel dolgozta fel az iró, ami nem csoda, mert hiszen ő maga is ebben az időben volt Kántus-tag és jegyző ! Milyen büszke örömmel ír az 1908 június 13-i kollégiumi évzáró istentiszteletről s a Beöthy Zsolt 1909 március 18-i kollégiumi látogatásáról ! És milyen szomorúan ernlékszik meg a nemzeti összeomlásról, s az oláh megszállásról, amely a Kántusra nézve gyászos idő volt ! E fejezet végén röviden ismerteti a Mácsai Sándor halála utáni 14 esztendő történetét. Ezzel a szakasszal a Kántus története be is fejeződik. De a könyv írója még egy új fejezetet szentel az énekkar vagyonának, alapítóinak és alapítványainak is az V. fejezetben. A kisebb-nagyobb adományokon kívül 57 alapítványt említ meg. A függelékben (VI. fejezet) a felügyelő tanárok, praesesek és jegyzők neveit közli időrendben, aztán 1860—1938. évek között a működő tagok névsorát adja betűrendben. A könyv, amely komoly történeti kutatással és alapos felkészültséggel megírott históriai mű, mindvégig ébren tartja érdeklődésünket, ami annak a stílusnak is köszönhető, mely dr. Nagy Sándor könyveit általában jellemzi. Még ott is, ahol csupán egyszerű adatokat közöl (az V. fejezetben), élvezetes olvasmányt nyújt. Mi, régi Kántus-tagok nagy örömmel fogadjuk ezt a könyvet, mert emlékeinket életre keltette, de hálával veszi azt a mai Kántus minden egyes tagja is, mert jobban, alaposabban megismeri vele az énekkar régi szellemét, amelyet ma is igyekszik híven megőrizni. X könyv ára 3 pengő ; kapható a szerzőnél : Dr. Nagy Sándor tanár, református gimnázium, Debrecen. Szigetiig Gyula, tanár, kántuspraeses. IJr. Szabó Zoltán: Az átöröklés. Kir. Magy. Természetűid. Társulat, Budapest. A biológia legfiatalabb, alig négyévtizedes múltra visszatekintő ága az örökléstan. E pár évtized alatt olyan rohamos fejlődésen ment át ez a tudományág, amilyent nagyon keveset találhatunk más tudományoknál. Ennek a rohamos fejlődésnek a magyarázatát elsősorban abban találjuk, hogy az összes biológiai tudományágak között talán az örökléstan a legelvontabb. Másodsorban megmagyarázza ezt a rohamos fejlődést az örökléstan összefoglaló volta, amennyiben megállapításai egyformán érvényesek a biológiának mindhárom ágára, a növénytanra, állattanra és az embertanra is. Utóbbi ténynek a következménye, hogy az örökléstan megállapításai egyformán érdeklik mindazokat, akik a biológia bármelyik ágával foglalkoznak. Minthogy egész életünknek az alapját az öröklési anyag alkotja, kell, hogy ezek a kérdések foglalkoztassák mindazokat is, akiknek bármiféle köze van az élethez. Ha világosan akar látni és bizonyos célkitűzéseket megvalósítani, eredményeket elérni, szellemi értékeket elbírálni, értékelni, úgy ismernie kell az örökléstan megállapításait az életre nevelni akaró pedagógusnak, lelkigondozónak,
