Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Hazai és külföldi irodalom
278 Hazai és külföldi irodalom. A bizalom atmoszférájának megteremtése nem kevésbbé szükséges a fiatal lélek kifejlesztéséhez. Fejlesztenünk kell az önbizalmat és az életbe vetett bizalmat. Ne csak gáncsoljunk, de dicsérjünk is. Igaza van Adlernek,. mikor azt tűzi ki a nevelő lényeges feladatául, hogy egy gyermek se bátor- talanodjon el az iskolában, aki pedig már bátortalanul került ide, nyerje vissza önbizalmát. Minden nevelés lehetetlen olyan gyermekekkel, akik nem nézik örömmel, bizalommal a jövőt. Munkásokat, ellenőröket, hivatalnokokat nevelünk elsősorban s elfelejtjük, hogy fontosabb lenne arra előkészíteni a tanulókat, hogy megtalálják önmagukat, lehetőségeiket, a maguk személyiségét. Ez az önbizalom nevelés, a legfontosabb kellene, hogy legyen. Nem vak, túlságos önbizalomkeltésre gondol, mely könnyen nagyképűséggé válhatik, hanem az emberi képességekbe vetett hitre, amely minden emberben feltalálható, s melyet erősíteni kell. El kell jutnunk oda, hogy beláttassuk, hogy a belülről jövő öröm az igazi,, s hogy ez a belső, a külső körülményektől független megelégedettség a legnehezebb órákban is megkönnyíti az életet. Rosa Luxembourg-nak egy, a börtönből írt levele bizonyítja, hogy vannak lelkek, akik a komor börtön falai között is észre tudják venni az élet nyújtotta szépségeket. Az „Üj nevelés“ (Éducation Nouvelle) főfeladata nem az elvont, száraz; ismeretek felhalmozása, hanem a gyermek friss erőinek kifejlesztése, amelyekkel majd megnyeri a jövő csatáját. A vidám, boldog gyermekkor gyakran titka egy sikerült életnek, semmit. Sárospatak. Dr. Harsányi Istvánná Rick Lenke. HAZAI ÉS KÜLFÖLDI IRODALOM A debreceni református Kollégium története 15311—1S311. Összeállította Zsigmond Ferenc. 244 lap. A debreceni református főgimnázium egyik legnagyobb veszteségének könyveli el, hogy Zsigmond Ferenc váratlanul és időelőtt elhagyta középiskolai tanszékét. Mi mindig azt reméltük, hogy a református irodalom-történetírásnak ez a kivételes tehetségű és műveltségű vezéralakja egyetemi tanszéken fogja folytatni eléggé meg nem becsülhető munkásságát ; de világnézeti tanszéken a Zsigmond Ferenceknek ma úgylátszik nincs helyük. Pedig éppen ennek a most megjelent könyvének a tanú- bizonysága szerint is éppen ez a legfínomabban átszűrt, s mégis minden ízében nemesen magyar világnézet az, amiből ifjúságunk sohasem kaphat eleget., Ezeket a szokatlanul szubjektív sorokat azért írtuk könyvismertetésünk elejére — esetleges vádnak is kitéve magunkát —, mert ez az egész történelem önvallomás : a magyar kultúrának Debrecenhez fűződő értékeit hogyan, tanulta megérteni, teljes objektivitással értékelni a szerző. Nem élez ki semmi elvi kérdést, de pár mesteri sorral rámutat Debrecen városának és egyházának az iskoláért hozott roppant áldozataira, az iskola életében jelentkezővilági beavatkozások igazi értékére, s megvédi a maga finom módján minden lekicsinyítő szándék ellen a hazai reformátusság kulturális végvárát. Meglátja a kollégium életében azt, ami kifejezetten nemzeti érték, s a sok külföldi párhuzam helyett éles ítélőképességgel éppen ezeket emeli ki ; sohasem elfogult azonban intézmények és jelenségek értékelésében. Amint Debrecen lett az „orthodox ecclesia“, úgy iskolája is az ; a legmodernebb gondolkodású szerzőebben a sokat támadott tulajdonságában is meglátja az igazi életerőt. S belelát az iskola református jellegének igazi mélyébe is. Erre nézve csak egy mondatát idézzük : „A felekezeti „vastagnyakú“ dacosság, a vaskalapos makacsság, az. érdes és félszeg modorosság mögött a figyelmesebb szem rejtett értékeket is. észrevenné, ha nem sajnálná a fáradságot. Meglátná akkor, hogy az előbb említett fogyatkozások vagy csak félig azok, .. .vagy pedig valóságos fogyat
