Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Megjegyzések
274 Megjegyzések. óráról-órára beosztott tanmenete van, mely mindig az anyag összességének teljességét tartotta inkább, szem előtt, mint az anyag megapasztását a részletezések kedvéért, s úgy tapasztalta, hogy a gimnáziális képzés eszményének inkább ez a módszer felel meg jobban, mint a szakszerű elmélyítés részletezése. Különben pedig az óravázlat glossalis külsőségeiről kiki tetszés szerint olvashat ki soványabb, vagy bőségesebb anyagtartalmat. A kérdés mindig a gyakorlaton dől el. Amennyire igaz az, hogy az óravázlat sohasem veheti át az óraterv szerepét, annyira nem is soványodhat le az osztálynapló szűkszavúságává. Szerintünk inkább „rugalmasabb“ a logikus felépülésű, minden megemlítésre méltó (bár részletezésre nem szánt) mozzanatokra is figyelmeztető óraterv, mint az, mely tágabb keretek közt elhelyeződve, igen nagy szabadságot biztosíthat az elkalandozásnak. Dr. Nagy Sándor. * Megjegyzés az V. a) osztályos magyar óravázlat bírálatára. A vázlatba felvett három költemény eszmei és hangulati egységét a versformára való rövid hivatkozás —• skandálás, rímképlet —- nem bonthatja meg, hiszen az ismert s könyv nélkül is tudott költemények feldolgozásához a verstan is új s nem felesleges formai szempontot ad, s így nagyban élénkíti az elvont tárgyalás menetét. A tagolás eredményét —- a gondolatmenetet —, mint az óravázlat világosan mutatja, csak a Szózatnál foglaltuk írásba. Ez mintegy mintául szolgál a másik kettőnek is, melyeknek gondolatmenete házi írásbeli feladatnak marad. Különös itt a zsúfolt elvégezhetetlen anyag- mennyiségre hivatkozni, hisz a tárgy rövid, tömör tárgyalást követel, s a sablonos magyarázatokkal való túlterhelés — mint a Toldinál annyiszor történik — unalomba fullasztaná az ismert költemények felfrissítését. Dr. Molnár Pád. * „A debreceni óravázlatok margójára“ című cikk írója azt vallja, hogy az óravázlatoknak híve mindaddig, amíg nem köti meg a kezét, amíg neki csupán általános elgondolást nyújt a feldolgozandó anyagról és a feldolgozás módjáról. Az óravázlatoknak nem is lehet ez a célja, mint az világosan kitűnik a 3500—1936. ein. sz. r. 23. §-ának 3. pontjából, amely a leghatározottabban kívánja, hogy „az óravázlatoknak belső tartalmát minden tanár szabadon válassza még, bontakozzék ki abban szabadon a tanár egyéni felfogása, nevelő és tanári egyénisége“. Helyesen állapítja meg ezzel kapcsolatban vitéz dr. Bessenyei Lajos tankerületi főigazgató úr (Óravázlatok. Prot. Tanügyi Szemle, 1937 június, 248. 1.), hogy ennél világosabban követelni az individualitás érvényesülését nem is lehet. A VI. b) osztály latin órájának a közölt vázlat szerint való lefolytatását minden bizonnyal másképpen bírálja el a cikkíró kedves kartársam, ha kiegészítésképpen jobban megvilágítom a számonkérésnél és az új anyag előkészítésénél követett módszeres eljárásomat. Az előző órán végzett anyag ismételt megbeszélése, kikérdezése és szabatos magyarsággal való lefordítása a következőképpen történik : Eltett könyvek mellett bevezető kérdéseket teszek, más-más tanulóhoz intézve. Majd egy gyengébb tanulóval elmondatom először a tárgyalt szöveg főgondolatát, s utána a tartalomban való elmélyedés céljából részletezem a főgondolatot, végül levonatom az erkölcsi, vagy egyéb tanulságot. Ezek után elővétetem a könyveket, gyengébb tanulókkal elolvastatom a szöveget, és mondatonként lefordíttatom a múlt órán már részletesen átdolgozott szöveget. Az új anyag előkészítése betett könyvek mellett történik. Kitűzöm az óra célját, és pár szóval utalok az új anyag tartalmára. Szavakat kérdezek, etymológizálva, és rokonhangzásúak bevonásával, latinról magyarra és magyarról latinra vegyesen. Azután kikérdezem az ismeretlenebb kifejezéseket, megtárgyaltatom a nehezebb szerkezeteket, hogy a fordításban többet ne zavarjanak. Kitérek az esetleges tárgyi magyarázatokra is. Miután a nyelvi és tárgyi nehézségeket eloszlatom, magam vezetem a
