Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Horváth Károly: Az énektanítás időszerű kérdései
262 Horváth Károly : Az énektanítás időszerű kérdései. haszonnal tanulmányozhatja az énektanító a Harmat—Karvaly : Nótáskönyvekhez a tanár számára készült Útmutatót, valamint Vikár Sándor munkáját : Énektanítási vezérkönyv a népiskola negyedik osztálya számára ; elsősorban és legfőképpen pedig az 1926. évi XXIV. te. folyományaként megjelent tanterv (VKM 1889—1927. ein. sz. rendelet) részletes utasítását (VKM 540/05/172—1930. sz. rendelet), amely hivatalos részről eddig az énektanítói eljárás legj bővebb módszeres ismertetése, sokkal bővebb, mint a legutóbbi utasítások (I. o.: 3000—1935. ein. VKM •— II. o.: 3001—1936. ein. VKM). A képzett és törekvő énektanár az említett művek ismeretével, az Énekszó állandó olvasásával és sok hasznos tanácsának szem előtt tartásával meg fogj a találni a helyes módszeres eljárás útjait, különösen, ha jó tankönyvet ad tanítványai kezébe és hangszerrel, táblával felszerelt énekterme van. Oktatói működése folyamán rábukkan a tanítási egységek, technikai, elméleti ismeretek átadására alkalmas módszeres fogásokra. Ezek sokszor tanítás közben villannak meg, s az éppen adott helyzetből, hangulatból következnek, és legközelebb már nem használhatók fel ; de legtöbbször évek gyakorlatából születnek, jól beváltak és ismételten felhasználhatók. Ilyen hosszas gyakorlat folyamán kialakult, állandónak, vagy legalább is tartósnak mondható elveket, utakat fogunk az alábbiakban ismertetni az énekoktató eljárásával kapcsolatban. Tankönyv. A középiskola tanulmányi rendje nem nélkülözheti a tankönyvet, s ha ez jól van megszerkesztve, nehéz rosszul tanítani. A már említett Harmat—Karvaly : Nótáskönyvek (Egyetemi nyomda), amelyek az alsó négy osztály számára készültek, módszeres anyagelrendezésükkel, ügyes előkészítő gyakorlataikkal, a legújabb kutatások útján előkerült magyar népi dalkincsből kiválogatott dallamaikkal, a némely dalnál travestált szövegek kedves, közvetlen hangjával úgyszólván tökéletesen megoldják a jó énektankönyv kérdését. Az, hogy van bennük néhány régi katolikus népének is a protestáns mellett, ne aggassza a református tanárt. Kellő magyarázattal még a hitelveinkkel nem egyező szövegűeket is áténekeltethetjük, ha be nem is gyakoroljuk. Keressük bennük azt, ami összeköt, az Isten felé forduló áhítatot. A tankönyvnek egyetlen fogyatkozása, hogy nem közöl kifejezetten hangképző gyakorlatokat. Ha valahol más könyv van használatban, csak azt ajánlhatom, vezessék be ezt fokozatosan, de kezdjék el azonnal, esetleg az I. és III. osztályban egyszerre, hogy az újítás hamarabb keresztül menjen. A régi könyvet azonban — különösen ha van benne néhány dal, amit kedveltek tanítványaink — ne dobjuk el, hanem gyűjtsük össze az énekszertárnak, s alkalomadtán, változatosság kedvéért, énekeltessünk belőlük. A felsőbb osztályok tankönyv-kérdése, sajnos, nincs még ilyen „ól megoldva. A VII. és VIII. o. számára van ugyan két rendszeres
