Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 6. szám - Horváth Károly: Az énektanítás időszerű kérdései
258 Horvath Károk) : Az énektanítás időszerű kérdései. ma is princípium, és a zene nevelő hatásáról, a botfülűek foglalkoztatásáról, az énektanárképzésről, stb. való közlései sem változtak az azóta eltelt harminc év alatt. S hogy most mégis felmerült a szükségessége a tanterv némi módosításának, annak az oka inkább az iskolai éneklésnek az utolsó 10—15 évben beállott nagy fejlődésében és az egész magyar muzsikálás nagy átalakulásában keresendő. Ezelőtt harminc évvel a módszeres énektankönyv még csak kegyes óhajtás volt; ma már a kor színvonalán álló, kitűnő tankönyv (Harmat—Karvaly : Nótáskönyvek) teszi könnyűvé tanár és tanuló munkáját. Ezelőtt harminc évvel az iskolai énekkar produkciójára alkalmas kórusmüvek nem voltak, hanem a gyermekek utánozták a felnőttek németes dalárdáit; ma pedig már a legnagyobb mesterek is írnak kórusokat a gyermekek számára, s lelkes kutatók fáradozása feltámasztotta a kórus-éneklés régi virágkorának legszebb termékeit. A karénekóra öröm, és a gyermekek példája visz majd megújhodást a felnőttek dalárdájába is. Ezelőtt harminc évvel még magakészítette, kéziratos hangjegyekből énekelt a diák osztályban és énekkarban, alig tudva eligazodni a bizonytalan ákom-bákomon ; ma meg a filléres kiadásokban megjelenő szólampartitúrák a legszövevényesebb kórusművet is világossá teszik, s beszerzésük az énekszertárnak nem okoz nehézséget. Ezelőtt harminc évvel énekmestereink még osztályról-osztályra járva koptatták hangjukat és idegeiket ; ma már a fenntartók áldozat- készsége, az igazgatók megértése és a szaktanárok buzgósága mindenfelé hangjegytáblával, kísérő hangszerrel, sőt grammofonnal, rádióval felszerelt külön énektermekkel biztosítják a haladás tempóját. Ilyen adottságok és ilyen segédeszközök mellett a mai iskola sokkal többet tud énekből produkálni, mint a régi, különösen ha óraszáma megmarad a régi keretek között. A református iskolák tanterve meg is adja erre a lehetőséget, de az állami nagyon szűkkeblűén bánik az énekkel. A fiúiskolákban mindössze a két első osztályban ad neki helyet, újabban (VKM 5200—1937. ebi. B.) ott is redukált óraszámmal. A leányközépiskolák egyes típusaiban eddig hat osztályban, illetve négyben tanult énekelni az ifjúság, de a legutóbbi rendelkezések (u. a. rendelet) itt is leszállították az óraszámot, sőt a III. osztályból ki is esett az ének. Én nem tudom, minő okok késztették a köz- oktatásügyi kormányzatot az énekórák e redukciójára, de leszögezem, hogy a középiskola alsó évfolyamaiban heti egy órában eredményes énektanítás keresztülvitele lehetetlenség. Ha a fiúk már a III. vagy IV. osztálytól kezdve hetenként csak egy órában énekelnek, ezt a mutálás kellemetlenségeivel még meg lehet okolni, de a leánygimnáziumokban ez az ok sem áll fent. A szerény minimum tehát óraszám tekintetében : alsó fokon heti két óra, fiúgimnáziumokban a III. vagy IV. osztálytól, leánygimnáziumokban az V. osztálytól kezdve a VIII-ig heti egy óra és hetenként két karénekóra.
