Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 1. szám - Dr. Kring Miklós: Történelmi szellem és a latin nyelvtanítás
16 Dr. Kr ing Miklós : Történelmi szellem és a latin nyelvtanítás. tagjának kell éreznie. A gimnáziumi tanulmányok legszebb eredménye lenne, ha az ezeket abszolváló, fiatal emberfő nem merülné el a jelen adottságainak élvezetében, és nem szédülne bele a jövő lehetőségeinek messzi távlatába. Hanem tudná, hogy oly mérhetetlenül értékesnek tartott élete csak futó pillanatra kapcsolja be lelkét a földi életmunka folyamatába. Mennél hatalmasabb tényezőt jelent számunkra a lélek, a szellem, annál inkább kell éreznünk, hogy az a gazdag világ, melyet kultúrának nevezünk, minden nagyot akarásunkat, merész célkitűzésünket eltörpítő, szükségképpen meghatározó értékkomplexum és erőadottság, hisz rajta az előttünk járók milliói fáradoztak. Mindjárt hozzá is tehetjük, hogy a középiskola e célját a legritkább esetben éri el. Még a legnagyobb szellemek is nagy erőfeszítések, remek alkotások után gyakran csak akkor látják be, hogy karcolásnyi munkát végeztek a földi élet gránitdarabján, amikor innen már távozóban vannak. A gimnázium elégedetten tekinthet munkájára, ha tanítványai lelkében fogékonyságot ébresztett ebben az irányban, ha alapot adott arra, hogy ebben, a legideálisabb értelemben szociális lényekké, felelősséget érző személyiségekké váljanak. Minden tantárgy annyit ér, amennyivel hozzájárul e lelki érzékenység kifejlesztéséhez. Történeti szellem akkor hatja át a középiskolai nevelő-oktatást, ha a gimnáziumból kikerülők érzik, hogy életük nem önmagában és önmagáért értékes, hanem csak akkor, ha bele tudnak valamikép kapcsolódni az évezredes értékmegvalósító, földi életfolyamatba. Kulturáltságra nem az tett szert, aki ismeri a szaktudományok fontosabb megállapításait, hanem az, aki lélekben végigjárta az utat, amely ezekig a megállapításokig elvezet. A kultúra értékeit igazán tisztelni csak az tanulta meg, aki ismeri az értékmegvalósító, emberi erőfeszítéseket. Ezért kívánják az Utasítások, hogy a középiskolai oktatást minden vonalon történeti szellem hassa át. Kérdés már most: a kezdőfokú latin tanítás mikép illeszkedik e célkitűzés szolgálatába? Azoknak az igen szűk kereteknek, melyek számunkra adva vannak, s a megszabott anyagnak összhangba kell kerülniök azzal a követeléssel, hogy inkább semmit se tanítsunk, mintsem felületesen ! Mi az a legfőbb érték a latin kultúrában, amelyet kezdő fokon elvárható alapossággal kell és lehet a tanulónak megismernie? Alig kétséges, hogy ez az adott körülmények között más, mint a nyelv nem lehet. Első pillanatra talán ellenmondásnak látszik egyfelől a történeti szellem szükségességét hangsúlyozni, másfelől pedig a nyelvi oktatásnak nagy értékét kiemelni. Közelebbről tekintve a dolgot, kitűnik, hogy a latin nyelv viszonylagosan alapos tanulmánya nélkül történeti szellemű oktatás elképzelhetetlen. A nyelv nemcsak másod- vagy harmadrendű eszköz a gondolatközlés szolgálatában, hanem maga is gondolatformáló hatalom. Egy-egy nemzet sajátos gondolatvilágának kijegecesedett, érzékelhető képe. Fej-
