Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 5. szám - Gulyás József: Az iskola és a szülői ház összefogása a szélsőséges mozgalmak ellen való védelem érdekében
220 Gulyás József : Az iskola és a szülői ház összefogása. Akinek pedig távol vannak szülei, azoknál a szülőhelyettesek kötelessége ügyelni arra, hogy a nagy események, esetleg világnézeti harcok forgószele a gyermeket, a leendő embert, a jövő reménységét, falevélként el ne kapja. A szülőhelyetteseknek,, akik közé én az iskolát és a lakásadókat is odaértem, mindig nehéz e helyzetük, de különösen nehéz akkor, amikor a harc nem a gyermek körül, hanem a gyermek megnyeréséért folyik. Nehéz azért is, mert ez a harc nem nyilt sisakkal vívott harc, előre jelzett Cyrano de Ber- gerac-féle vágásokkal, hanem alattomosan folytatott szívós küzde-, lem, száz- meg száz fogással, mint Goethe : Erlkönig c. balladája rémkirályáé. Hiába szorítja ilyenkor a szülő vagy szülőhelyettes meleg kebléhez egyre jobban a gyermeket, ha nem vigyáz, a gyermek ránézve elveszett. Sokszor a társadalom a felidézett gonosz szellemmel úgy jár, mint Goethe Zauberlehrlingje a felidézett szellemmel. Mert a harc ma a gyermekekért folyik. Az idősebb korosztályok fejlődésre, megváltozásra kevésbbé képesek, de a fogékony gyermeki s ifjúi lélek alakítható. Ady is ezt mondja : Apró fiúk, csitri leányok Hajnali lelkében szunnyadozik Az én fényes Argirus-arcom. Az ifjúságot, a jövő polgárait, iparkodik mindkét szélsőség — a jobb és baloldali — megnyerni magának. Akié az ifjúság, azé a jövő. E tétel talán dogmatikusan, közömbösen hangzanék, ha nem volna benne érintve a magyar ifjúság, a magyar jövő is. Ez pedig drága nekünk. Kétszeresen drága ma, amikor a nemzetünk testéből kb. három millió magyar van levágva, akiknek ajkán el akarják fojtani a magyar szót, szívében meg akarják ölni a magyar érzést, leikében meg akarják mételyezni a magyar gondolatot. Ha még az itthoniakat is féltenünk kell, különösen ez egykés, disszimilációs világban, igazán felelősséggel teljes feladatnak kell éreznünk a magyar ifjúság megóvását. Mert övé a magyar jövő. Olyan lesz a magyar sors, amilyennek ő alkotja, s amilyenné őt formálják a szülők, a nevelők, az észrevétlen együttnevelők s végül önmaga. Tompa a Pusztuló erdőben s Petőfi a Magyar ifjakhoz c. költeményében kifejezést ad annak a mélységes fájdalomnak, amely szívüket az ifjúság derék- ségénelc hanyatlásán eltölti. A szélsőséges elemek kitűnő lélekismerők. Tudják az ifjú általános jellemvonásait, amit már Horatius is megörökített az Ars poeticában : A felserdült ifjú, mikor nevelőjét már elhagyta, viaszként hajlik a vétekre, intőivel szemben nyers, saját hasznának késő felismerője, fennhéjázó, vágyó és egyben szeretete tárgyát gyorsan váltogatja. A tanuló lelkivilágát jól rajzolja Madách a londoni színben : „Vígan fiúk, mögöttünk a penész, ma élvezzünk valami dere- kast. Ki a szabadba, a várost utálom, korlátolt rendét, a kalmár
