Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 183 irodalmi műveltség szükséges. Pedig olyanokat kellene ilyenekül megjelölni s bevezetéssel ajánlani, amelyek művészi értékük mellett alkalmasak arra, hogy a mai tanuló lelkét és szellemét közvetlenül ragadják meg. Ezek azután mintegy csalétekül szolgálva, megkedvelteik az olvasást. Csak ilyen módon lesznek a kötelező olvasmányok gyönyörűséges munkává, s rajtuk keresztül a nehezebb, korban, gondolkozásban és érzésvilágban távolabb eső remekművek élvezetes olvasmányokká közömbösséggel igazán nem vádolható tanulóink számára. Kunszentmiklós. Komáromi/ liéla. HAZAI IRODALOM Pintér Jenő: A majjyar irodalom története. Két kötet. Budapest, 1938. Franklin-Társulat. 1225 oldal. Ára 30 P. Hogy mit köszönhet a magyar irodalomtörténetírás Pintér Jenőnek, azt az 1909—1934 közötti években a Magyar Tudományos Akadémiától kezdve ■ az összes szak- és pedagógiai folyóiratokon keresztül valamennyi napilapig minden illetékes tényező sokszorosan és bőségesen kifejtette már. A magyar irodalom története első feldolgozásának 1913-ban való közzétételekor, A magyar irodalom története kézikönyvének 1921-ben való megjelenésekor, 1928-ban a Képes magyar irodalomtörténet kiadásakor, továbbá a hétkötetes rendszerező nagy Magyar irodalomtörténetnek 1934-ben történt befejezésekor egyre fokozódó elismeréssel és csodálattal ünnepelte Pintér .Jenőt a magyar irói és pedagógiai világ. Valóban méltán fejezhette ki iránta mélységes háláját korszakalkotó irodalomtörténetírói tevékenységéért, óriási munkabírásáért, tudományos megbízhatóságáért, az anyag teljességére való törekvéséért, egyöntetű értékeléséért, áttekinthető rendszerezéséért, a hatalmas arányú bibliográfiái anyag összehordásáért és nemesveretű, klasszikusan egyszerű stílusának világos tömörségéért, mely értékek a legszebben és különösképpen a legutolsó hétkötetes óriásművében nyilatkoztak meg. Minthogy azonban ez a hétkötetes tudományos rendszerezés terjedelemben és mélységben kiváltképpen a tudós világ magasabbfokú igényeit tartja szem előtt, szüksége mutatkozott egy olyan irodalomtörténet szerkesztésének, mely a tudósokon kívül a tanárságnak, a művelt közönségnek és az egyetemi hallgatóknak egyaránt alkalmas kalauza lehessen. Pompásan megfelelt ennek a célnak az 1921-ben kiadott ,,A magyar irodalom történetének kézikönyve“ című kétkötetes munka, mely egyetemi tanulmányaink alatt s a középiskolai katedrán is oly sokónknak a szívéhez nőtt, amely voltaképpen a hétkötetes nagy műnek is biztos, szélesméretű alapja volt. Azonban ennek a rendkívül értékes munkának új példányai már teljesen elfogytak, sőt antikváriumban sem lehet megkapni ezt a kiadást. Pintér Jenőnek szociális lelkületére vall, hogy a drága hétkötetes Magyar irodalomtörténet hatalmas anyagát és irodalomtörténetírásának legújabb eredményeit óriási munkával hajlandó volt összesűríteni és eddigi munkásságának mintegy végső fogalmazásaként ismét két nagy kötetben, összesen 1225 oldalon, a művelt középosztály könyvvásárló erejének megfelelő olcsó áron közrebocsátani. Ez a munka egyesíti magában a kétkötetes Kézikönyvnek és a nagy tudományos rendszerezésnek minden értékét. Az első kötetben irodalmunk történetét a tizennyolcadik század végéig tárgyalja, a második kötetben pedig a tizenkilencedik század magyar irodalomtörténetét adja. Az irodalmi anyag felosztásában, könyve beosztásában és tárgyalás- módjában a legutolsó nagy művében követett eljárása szerint halad. Az egyes századok világtörténeti, magyar történeti legfontosabb eseményeinek vázlatos ugyan, de pontosan tájékoztató ismertetése után, színes és eleven művelődéstörténeti keretet ad az illető korszakról, és erre építi rá az irodalmi életet, különösen éles szemmel vizsgálva és megrajzolva az uralkodó irányokat. Tárgyalásmódjának érdekessége, hogy a legmagasabbra értékelt írók élet
