Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 179 mai gimnáziumban már modern nyelveket is tanítanak, hogy már jelentős eredményre hivatkozhatik a munkáltató módszer alkalmazása révén, és hogy a tudós nevelés magas célkitűzése mellett súlyt helyez a gyakorlati ismeretekre is. Sokrates bölcseségét, Plátó idealizmusát, Demokritos derűjét, sőt Anakreon jókedvét is lehet modernebb forrásokból pótolni — mondja a klasszikusok ellensége. Persze, hogy lehet, de a pótlék sohasem egyenértékű az eredetivel. Ugyanez a felszólaló egy kis propagandát is csinált a rossz tanulóknak, mondván, hogy „a világ minden nagy embere rossz tanuló volt“, s a gimnázium a sok lommal csak elnyomja a bontakozó zsenialitást. Tény, hogy a világzsenik közt volt sok rossz tanuló, de a nagy többség mégis csak a jó tanulók sorából került ki. Hazafelé a Rákóczi-szobor előtt vezetett az utam. A verőfényben gyermeksereg játszadozott. Az egyik káplártípusú kis magyar négy-öt társát sorakoztatta maga mögé, és fakardjával rohamot vezényelt a tömörmárvány talapzaton ágaskodó lovas ellen. Elmosolyodtam. Bocsánatot kérek, de a gimnázium elleni kirohanás jutott az eszembe. Talán mondanom sem kell, hogy a Rákóczi-szobor fenséges nyugalommal kibírta a fakardos rohamot. Talán még többet is kibír. Volt felszólaló, aki a gyakorlati irányú középiskoláról szóló javaslatban uniformizálási törekvést lát, „márpedig —- úgymond —- köztudomású dolog, hogy az uniformis feszes szabása miatt gátolja az egészséges vérkeringést“. Ha valaha hasonlat sántított, ez valóban teljesen megsántult. Azt csodálom, hogy a hivatásos uniformis-viselők közt mégis annyi egészséges vérkeringésű van. Aztán meg az uniformis is lehet ám jószabású és mégis kényelmes. A másik szónok viszont azt kívánta, hogy a 30 fajta középiskola tanárainak egységes képesítést kell adni, úgy mint a bíráknak és az ügyvédeknek. Helyes kívánalomként hallottam, hogy a tanítóképző-akadémia tanárainak is legyen tanítói képesítésük is, — természetesen a törvényben is biztosított szerzett jogok sérelme nélkül, tehát nem visszaható erővel. Arra is helyesen mutattak rá. hogy a világháború után elszaporodott sok középiskolát nem mindenütt a közszükséglet, vagy közérdek hozta létre. A fenntartásukban meg nagyon sok helyen a megszabott tanulói létszám megtartása az osztályozás erkölcstelen anomáliáit mutatja. Az is szomorú és megdöbbentő tény, hogy vannak uradalmak, melyek a nagyesaládú gazdasági cselédeket elbocsátják a szolgálatból, hogy ne kelljen az érdekeltségi iskolát felállítani vagy fenntartani. Az időtlen időkig tartó helyettes-tanítói alkalmazások ellen is sok jogos panasz hangzott el. Némelyek a törvényjavaslat azon megállapításából, hogy a líceumokból csak szelekcióval vehetők fel a tanulók a tanítóképző akadémiára, azt látják, hogy a líceumok el fognak sorvadni azért is, mert a tanítóképző-akadémiák nem tudják felszívni az összes líceumi érettségizetteket. Ebben az aggodalomban első tekintetre van is valami, de azok előtt a továbbtanulni akarók előtt, akik nem juthattak be az akadémiára, más főiskolák is nyitva vannak. Az ipari középiskolák végzettjeinek további sorsa is erős aggodalmakat váltott ki, de a miniszter megnyugtató megoldást helyezett ezekre nézve is kilátásba a készülő felsőoktatási reform kapcsán. A minden tekintetben magasszínvonalú tárgyalást a miniszter válasza fejezte be. Ennek a felszólalásnak kultúrpolitikai súlyát a nyomában járó tények fogják igazolni. A fölényes tudású vitatkozó elemi ereje főként a szélső baloldal demagóg szólamainak brilliáns visszaverésében jutott érvényre, de a trianoni határokon túl is meghallhatták azt az emelkedett politikai felfogást, amely a magyar kormány kisebbségi iskolapolitikáját irányítja. Vájjon megkapják-e valaha is kisebbségi sorsba jutott magyar testvéreink azt az elbánást, amit a magyar kormány ad és biztosít intézményesen az itt élő idegen nemzetiségű állampolgároknak? ! Budapest. Nagy Vilmos. Az iskola a nyelvművelés szolgálatában. E kérdésről nem először szól folyóiratunk. Már 1934. évi 369. lapján irt róla Papp István aláírással egy fiatal tanár, s szó szerint ezt írta : „Vég3*
