Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Hamvas Gyula: Egy középiskolai ismereti anyagrészlet időszerű pedagógiai összefüggései
161 Dr. Hamvas Gyula : Középiskolai anyagrészlet pedagógiai összefüggései_ lehetőségek intuitív megérzése útján kapja igazi fémjelzését, érték- állóságát. Ebben a históriai időpontban, amelyet most élünk át kevesebb vidámsággal, több gonddal és aggodalommal, egészen váratlanul elő- tolakodhatik például a középiskolát mélyen érintő olyan kérdés, amelyet a középiskolai reform a maga egész terjedelmében, részletében fel nem vetett, s amely kérdés különösen gondos megfigyelést, részletekre bontást és gyors döntést kíván; ilyenkor a pedagógus személye, elgondolása és határozása old meg sok problémát a törvény keretei között. II. Vessünk fel most egy ilyen természetű kérdést. Vessük fel például azt a megállapítást, hogy más a tiszta magyar vidéken a középiskola pedagógiai munkája és ismét más a nemzetiségi parcellákban. Kétségtelenül különbség van a két zóna környezeti hatásaiban, a tanulóanyag érzelmi színeződésében és érzelmi, akarati irányában, ennélfogva különbségnek kell lennie a kifejtett pedagógiai tevékenységben is. Mi ez alkalommal a nyelvi kisebbségek területén követendő pedagógiai munkáról és még közelebbről a magyar kultúrértékek átadásának mikéntjéről kívánunk szólani egy kitűzött módszeres egység keretein belül, mely irányt mutatna aztán az egész anyag komplexumra vonatkozólag is. Mielőtt e kérdésben a módszer lényegére térnénk, nem szabad figyelmen kívül hagynunk a következőket. Mindinkább az európai köztudat fényébe kerül, és bizonyításra már nem szorul az a tény, hogy nincsen és nem volt nemzet, amely lényeg szerint nagyobb tiszteletben tartotta volna a történeti idők folyamán a kisebbségek lelkiismereti és emberi jogait, közszabadságát, mint a magyar. Ez a vonása a magyar nemzeti karakternek nem szerzett, nem átvett tulajdon, ez alaptermészetéből született lelki tartozéka, amely megvan az egyesben, az összességben mindmáig változatlanul, a nélkül, hogy ehhez akármilyen idegen, nemzetközi tételes jogszabályozás valami kényszerének köze volna. A történelem által megfogalmazott magyar erkölcsi álláspont mindenben és mindenkor kötelez ; tehát eleve és végérvényesen tudjuk, hogy az élő jog- és lelkiismereti szabadság korlátozását a nemzet nem alkalmazhatja a hite és mentalitása szerint olyanokkal szemben, akikkel egy történeti közösségben akarja a jövőt építeni, viszont a magyar önvédelem és a magyar létfenntartás kötelezettsége fennáll, és minden magyar ember a történelmi felelősségének rá eső részét rója le, ha keresi a maga munkaterületén belül a módokat, a lehetőségeket, melyek segítségével a nyelvileg különböző, de a sorsközösség csapásai és áldásai által nemzetünk kötelékébe utalt kisebbségekkel kapcsolatot teremthet.
