Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Evva Gabriella: Karacs Teréz élete és munkássága
158 Dr. Evva Gabriella : Karacs Teréz élele és munkássága. megmutattuk tanítványainknak (legyenek azok őszek, gyermekek, magyarok, bevándorlottak), hogy a nemzet boldogítása, gazdagítása : önboldogításunk, öngazdagításunk ; mert a nemzet belőlünk egyesekből áll“. Hite szerint „...társadalmi összeforrást, nemzeti emelkedést, műveltséget a nevelés ügyébeni közrészvét, az ipar lelkes előmozdítása s a haza népei törvény előtti egyenlősége idézhet elő“. Ezeknek a nevelésügyi értekezéseinek köszönheti Karacs Teréz, hogy 1846-ban a miskolci református egyház az akkor megnyíló — 62 év óta tervezett — „leánytanodának“ a vezetésével bízza meg. Ettől kezdve keveset ír, mert minden törekvése oda irányul, hogy a nemzeti szellemű, életre nevelő, józan leánynevelésről kialakult elveit a gyakorlatban megvalósíthassa. Csak évtizedek múlva, öreg korának pihenő napjaiban írogat ismét, hogy visszaemlékezéseivel használhasson nemzetének. írói munkásságának ebben a késői, de igen termékeny korszakában a legkülönbözőbb területeken szolgáltat becses adatokat nemzeti múltúnk tisztázásához : „A régi Pestről“, „Virág Benedekről“ (1880), „Egy veterán írónő emlékezései“ (1881), „Adatok nőnevelésünk történetéhez“ (1885), „Atyámról“ (1886), „Penny adomány“ (1886), ,,Jegyzetek nevelőnői pályámról“, „Emlékezés Mária Dorotheára, József nádor fenséges nejére“ (1886), „Emlékezés a magyar nőnevelési mozgalmakra“ (1887), „Hogyan lettem irogatónő“ (1887), „Visszaemlékezések a magyar nönevelési törekvésekre“ (1887), „Brunswick Terézről“ (1888), „Emlékezés a miskolci leányiskolára“ (1888), „Nevelőnőket képző intézet tervezése 42 évvel ezelőtt. Irta 1846 január hóban Brunswick Teréz gróf növeli párbeszéd folytán“ (1888), „A régi magyar színészetről“ (1888), „Karacs Teréz visszaemlékezéseiből“ (1888), „Anyámról“ (1888), „Visszaemlékezés: „Hol vettetett el a mag, melyből mint tanítónő kelt ki Karacs Teréz?“ (1889), „Emlékezés kedves szülőimre“ (1890), ,,.4 leánytanulók fegyelmezéséről“ (1890) és még több kisebb-nagyobb cikk.1 Tanítói pályája. Karacs Teréz saját bevallása szerint sohasem készült a tanítói pályára. Anyjának gondos, házias nevelése arra serkentette, hogy minél nagyobb műveltséggel igyekezzék leendő gyermekei nevelésére előkészülni. „Arra készültem — írja —, hogyha valamikor férjhez megyek, úgy be tudjam kötelességeimet tölteni, mint jó anyám.“ Emlékiratai szerint azonban már korán, egészen kis 1 E cikkekről nagy elismeréssel ír 1881-ben az egyik fővárosi lap: ,,Midőn az érdemesült veterán magyar írónőnek a hazai nőnevelés egyik úttörőjének ez emlékezéseit olvasóink szives fogadtatásának átadnók, azon reménynek kölcsönzünlc kifejezést, hogy nem hanyatló szellemi erejét emlékiratainak megírása körül fogja értékesíteni. Kiválóan hivatott a hazai közélet ama érdekes korának leírására, melynek mozgalmai közt szemtanúként mozgott és irodalmi munkásai között nevekedett. Mely kor teljes képéről mintegy általa kiszakított s a lapok hasábjain megjelent, figyelmet keltett töredékes rajzai mindannyi bizonyság arra, hogy a veterán írónő fogékony ifjúkorok élénk benyomásait erős emlékezőtehetségében máig üdén őrzötte meg“. (Magyarország és a Nagyvilág.)
