Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 4. szám - Dr. Evva Gabriella: Karacs Teréz élete és munkássága
t52 Dr. Evvel Gabriella : Karacs Teréz élele és munkássága. mai is megismerkedni. Nemcsak a német nyelvben szerzett jártasságot, hanem a jelesebb íróktól töredékeket is fordított. Schiller „Fiesco“-ja és „Don Carlos“-a voltak munkálkodásának kedvenc tárgyai ; Schopenhauer „Gabriellájából is fordított. Ezenfelül sok német dalt is átültetett magyarra azok közül, melyeket németajkú barátnői gitárpengetés mellett énekeltek. Anyja s az akkori írók, különösen Vajda Péter és Garay János biztatására írogatni kezdett. Eleinte leánytársai mulattatására, később oly kitétellel, hogy beszélyeit díjazzák, s nem csupa udvariasságból közük. Müvei az „Életképek“, „Honderű“, „Rajzolatok“ és a „Regélő“ c. szépirodalmi folyóiratokban jelentek meg. Rövid idő alatt a korabeli szépirodalom egyik legnépszerűbb művelője lett. Munkáit, melyek nemcsak esztétikai hanem etikai és hazafias célzatúak is voltak, a szerkesztők versenyezve igyekeztek a maguk számára megnyerni, és előre figyelmeztették a közönséget azok megjelenési időpontjára. 1845-ben „Néhány szó a nőnevelésről“ c. értekezésével annyira magára vonta a közfigyelmet, hogy egyszerre több helyre hívták meg nevelőnek. Teleky Blanka grófnő nővérének : De Gerando Ágoston- nénak a közvetítésével Lajos Fülöp francia király unokájához hívták, akit anyja (Kóburgné őfensége) egy született magyar leánnyal óhajtott a magyar nemzet nyelvére és történelmére taníttatni. Maga Teleky Blanka grófnő is meg akarta nyerni Karacs Terézt, mint társat, annak a leánynevelőintézetnek a vezetésére, melyet Pesten szándékozott alapítani. Közben egy Miskolcon felállítandó nagyobb „leánytanoda“ vezetésére szólította fel a miskolci református egyház akkori segédgondnoka azzal a kéréssel, hogy neveljen olyan leányokat, akik majd képesek lesznek „valódi férfiakat“ nevelni. Bár a grófnő ajánlata sokkal kedvezőbb volt, Karacs Teréz mégis a miskolciak hívását fogadta el („... én, aki a nép köréből való voltam, inkább a magam fajának akartam használni...“ —•• írja visszaemlékezéseiben) és az intézet vezetését — amelynek szállásáról és bútorzatáról neki kellett gondoskodni — 1846-ban megkezdte. 13 évig működött Miskolcon mint „vezértanítónő“, mialatt sok nehézséggel kellett megküzdenie az egyház szegénysége és a jövedelem aránytalansága miatt. Mindjárt az első években 400 forintnyi kis örökségét is ráköltötte az intézetre, de lankadatlan buzgalma és hivatásérzése a forradalom idejében sem engedte az intézetet feloszlatni. Bár tanítványai és Miskolc egész társadalma a legnagyobb tisztelettel és szeretettel halmozta el, nem tudott az intézet fenntartásával járó anyagi nehézségekkel megküzdeni, és 1859-ben beadta lemondását. Ekkor Kolozsvárra hívták meg az ottani leányiskola vezetésére, de 4 év múlva ettől a tanítói állásától is kénytelen volt megválni, mert — bár az iskola helyisége bútorozva volt, s nagyobb jövedelmet kapott, mint Miskolcon — évről-évre szaporodó növendékei számára a zsúfolt helyiség szűk lett, és az egyháznak nem állt módjában a megfelelő helyiségre áldozni. 1863-tól két éven át gróf Teleki Miksa két leányát és egy kis rokonukat nevelte Kendi-Lónán ideigle-