Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Dr. Bihari János: Középiskolai irodalmi nevelésünk
Dr. Bihari János : Középiskolai irodalmi nevelésünk. 127 könyvtára, és azt a mindenkori magyar tanár kezeli. 0 ismeri a növendékei érdeklődését, ő hozzá bizalommal vannak, és ha megtalálta a helyes bánásmódot, elmondják kívánságaikat és észrevételeiket. így zökkenő és erőszak nélkül irányítani lehet a növendékek olvasását. Természetesen így sem teljesen. Most is lesznek még sokan, akik máshonnan szerzett könyveket olvasnak. Most is lesznek ponyvák és silány munkák, de nem ez a fontos, hanem az, hogy ne csak ezeket olvassák. A detektívregényeket, míg diák lesz a világon, azt hiszem, nem lehet kiirtani. Nem is baj, csak jusson más is a diák kezébe. Kellő tapintattal és megértéssel lassanként háttérbe lehet szorítani a ponyvairodaimat. De csak tapintattal és megértéssel; szigorral és erőszakkal sohasem. Ha azt akarjuk tehát, hogy diákjaink jó könyveket is olvassanak, meg kell mutatnunk, hogy melyik a jó könyv, és a kezükbe kell adni. Bizonyos, hogy ez nagy munkatöbbletet jelent a tanárnak, de megéri, mert csak így lehet komollyá és eredményessé tenni az irodalomtanítást. Az ilyen irányú olvastatással azonban az irodalmi termelésnek •csak egy részét lehet megismertetni, főleg az újabb kor irodalmát. A régebbi korok irodalmi anyagának megismertetésére ez a módszer csaknem teljesen használhatatlan. De nem sok eredményt biztosít a másik sem : a kötelező házi olvasmányok rendszere. Nagy szigorúsággal talán el lehet érni, hogy minden diák elolvassa a kijelölt műveket, de azt semmiféle szigorúsággal nem tudom elérni, hogy gyönyörködjenek is benne. S itt van a mai irodalomtanításunknak egyik legnagyobb tehertétele. Sok érettségizett embertől hallottam már, hogy a középiskolában a kötelező házi olvasmányok jó időre elvették a kedvét az olvasástól. Már pedig ez igazán nem lehet cél. S ezen nem is lehet nagyon csodálkozni. Kellő irodalmi és történeti ismeret nélkül senki sem tudja élvezni Tinódit, vagy a Szigeti veszedelmet, de még Zalán futását sem. Ezeket házi olvasmányként feladni valóságos merénylet az irodalmi érdeklődés ellen. A régebbi irodalom termékeinek megismertetésére csak egy igazán hasznos mód van : az órákon való szemléltetés. Ez azonban a jelenlegi tanterv mellett csaknem teljesen lehetetlen. Hiszen még a ma általában uralkodó módszer mellett is a legtöbb helyen a nyolcadik osztály lezárása után pótkurzusra járnak a növendékek, hogy az újabbkori irodalomról legalább valamit halljanak. Ez érthető, hiszen a jelenlegi tantervűnk anyaga úgy van összeállítva, hogy eredetileg Arany haláláig tervezték. Később függelékként hozzáadtak az újabbkori irodalomról valamit, és ez a függelék állandóan bővül, az anyag elvégzésére szánt idő azonban változatlan maradt. Az új középiskolai tanterv az irodalomtörténet-tanítás jelenlegi rendjén valószínűleg változtatni fog. Ennek két módja lehetséges. Az egyik az, hogy rosta alá veszik az irodalomtanítás anyagát, a másik pedig, hogy megnövelik az anyag elvégzésére szánt időt. Mind .a kettő hasznos lehet, de az lenne a leghasznosabb, ha az irodalom
