Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Dr. Csinády Gerő: Diószegi Sámuel nézetei a nevelésről
Dr. Csinridtj Gcrű : Diószegi Síimnél nézetei a nevelésről. 10í> keretei között. A XIX. század elején kiadott egyházi énekeskönyvben versei jelentek meg, amelyek költői hajlamáról tesznek bizonyságot. „Erkölcsi tanítások prédikációkban“ című, 1808-ban megjelent munkája viszont arról győz meg, hogy nevelési kérdésekkel is foglalkozott. Célom most éppen az, hogy erről az oldaláról világítsam meg az alakját, s ismertessem az iskolai és házi nevelésről vallott nézeteit. A beszédgyüjteményben közölt 17 prédikáció közül különösen kettőben fejti ki részletesen a nevelésről vallott felfogását. Foglalkozzunk ezekkel külön-külön. I. Egyik beszéde ezt a címet viseli : „A gyermekek neveléséről, főképpen az értelemre nézve, vagy az oskolai nevelésről.“ Gondolatmenete a következő : „Szóbanforgó panasz volt a régieknél, szóbanforgó panasz a mai embereknél, hogy az emberek azelőtt jobbak voltak, mint most.“ Ezt a szemrevetést nem tartja igazságosnak, de nem is vitatja. Megállapítja azonban, hogyha, igaz, akkor a szülők a hibásak, mert rosszul nevelik gyermekeiket. Nem elég a gyermeknek csak a testi életéről gondoskodni, hanem „az ő okosságoknak és erkölcsöknek kifejtődzésére kelletik vigyázni“. A testi életről való gondviselésre maga a természet ellenállhatatlan ösztönnel szorítja a szülőket. „Ennyit többnyire egyéb állatok is véghez visznek.“ Aki gyermekeinek csak ruházatáról és élelméről gondoskodik, nem csodálkozhatik azon, ha természetükben „balgatagság, gorombaság, engedetlenség s szüleivel való nem gondolás kezdi magát mutatni“. A gyermek emberré nevelése abban áll, hogy „az ő okos lelke“ neveltessék. A nevelésnek már a bölcsőnél meg kell kezdődnie. Sokszor azonban a túlzott szeretetből származó kedvezés a szülőket a gyermek hibáinak meglátására vakokká teszi. Máskor meg a szülők viselkedése lehet olyan, hogy veszélyezteti a gyermek „erkölcsét“ és a jó nevelés célját. A tanításra a szülők általában alkalmatlanok. Vagy azért, mert nem értenek hozzá, vagy azért, mert a hivatásuk nem enged időt rá. Ezért „mindazok között a dolgok között, melyeket az emberi társaság a maga boldogítására feltalált, legfelségesebb és legelső az oskola“. Az iskolának kell tovább építenie és kiegészítenie azt a nevelést, amit az otthon megkezdett. Hogy az iskola a céljainak megfelelhessen, jó tanítókra van szükség, hiszen a nevelés kérdése a tanítón fordul meg. A jó tanítóban nincs meg a szülői elnéző szeretet, de van egy másféle, amely különösen akkor jelentkezik és okoz nagy gyönyörűséget, ha jó tanítványra talál, vagy mikor gyengébb képességet a teljes kifejlődéshez tud segíteni. Csak az a jó tanító, akiben gyermekszerető lélek van. Ellenben az iskola megrontója az, akiből ez a lélek hiányzik, s aki a tanítói tisztet nem hivatásnak, hanem csak kenyérkereső foglalkozásnak tekinti. Kemény szavakat talál Diószegi a rossz tanító megbélyegzésére. „Ti, kik tanítói hivatalt mertek magatokra vállalni, és ez a szívbeli nemes érzés, amelyről szólok esméretlen előttetek, ne legyetek az oskolában ocsmány vázak,
