Protestáns Tanügyi Szemle, 1938
1938 / 3. szám - Renner János: A fizika középiskolai tanításának célja és módszere
Kenner János : A fizika középiskolai tanításának célja és módszere. 101 hő mechanikai egyenértéke, a Loschmidt-féle szám, a grammekvivalens, töltése, az elektron töltése és tömege, a proton tömege, a Planck-féle állandó, továbbá egyes anyagok legfontosabb fajlagos adatai. Milyen szerep jusson a történeti fejlődés ismertetésének ? Tantervi utasításunk nagyon figyelemre méltónak találja ezt, mégis főleg azokra a nagy problémákra korlátozza, amelyek hosszú időn át foglalkoztatták a gondolkozókat, egyébként pedig a tankönyvek fejezeteinek végére illesztett tanulságos olvasmánynak ajánlja. S valóban bármennyire érdekes is minden problémának történeti kifejlődése, s bármennyire csábító volna is a tanulókat úgyszólván minden egyes esetben végigvezetni azokon a gondolati folyamatokon, amelyeken a kutató tudósok végigmentek, ezt a tudomány- történeti szempontot az anyagkorlátozás elvének fel kell áldozni. Az sem állítható minden esetben, hogy a mai fogalom csak azon a módon alakulhat ki a tanuló lelkében, ahogyan történetileg kifejlődött. A történeti fejlődés sokszor kerülő utakon haladt, s ezt a mai kor emberének nem kell újból megtennie. A tanuló ismerje meg közvetlenül a fizika mai állását, s néhány nagy problémánál kitérhetünk a történeti előzményekre is. Sajnálatos, hogy a tanterv alsó fokon csupán heti 2 órát juttat a fizika tanításának. Ezen a fokon a tanulóknak a természeti tünemények iránt tanúsított érdeklődése általában még nagyobb, mint a felső fokon, a megfigyelésben talán még gondosabbak, kevésbbé elfogultak, s így többféle tekintetben kedvezőbbek az eredményes fizikatanítás feltételei. A magasabb osztályú tanuló inkább spekulációk felé hajlik, a III. osztályú tanulót a tények, a megfigyelhető jelenségek érdeklik. Kitűnő alkalom ez az alapvetésre, csak az idő kevés ahhoz, hogy a tanulók a fizika minden ágának legfontosabb igazságaival megismerkedjenek. Másrészt sajnálatos, hogy három év választja el a felsőfokú fizikatanítást az alsófokútól. Ha a III. osztályú tanuló érdeklődését a legteljesebb mértékben kihasználjuk, akkor sok értékes ismeretet lehet átmenteni a felsőfokú tanfolyamra. Az anyag kiválasztásánál is nagyobb mértékben érvényesülhet a tanár egyénisége a sorrend megállapításában és az időbeosztásban, bár a sorrendre nézve a tanterv határozott irányítást ad. Sokan nehéznek tartják a mechanikával való kezdést Kétségtelen, hogy a mechanika elvontabb fogalmainak tanítása mindig némi nehézséget okoz, még ha később kerül is sorra. Az alsóinkon nyugodtan kezdhetjük a mechanikával, Inszen amúgyis takarékoskodunk az elvont fogalmakkal; felső fokon célszerűnek mutatkozik a csillagászat elemeivel és a geometriai fénytannal való megindulás. Emellett szól az, hogy mire a mechanikára kerül a sor, a tanulók a mennyiségtani órákon már megismerkednek az infinitezimális számítás alapfogalmaival, s így azok a mechanika tárgyalásánál felhasználhatók. A csillagászat bevezető tárgyalása igen jó előkészítés a mechanikára : az égitestek mozgását le lehet írni matematikai képletek nélkül; alkalmat
